inno blogja

Nem érdekel, hogy hány éjszaka nem fogok még aludni. Összefutottam Phoenix-szel a Tescoban az éjfél után és csodálkozva tapasztaltam, hogy a szakálla irgalmatlanul őszül. :( Ellenben az izlése egyre jobb, az "új" párja kifejezetten dekoratív leányzó. Illik hozzá és egyben ékes bizonyítéka annak, hogy az intellektus vonzza a minőséget, még ha időbe is telik. Márton, a másik ex life-junkie partner Finnországban dolgozik második éve és éli küzdelmes életét egy aranyos finn leányzó mellett...

Az élet minket igazolt. Mindenkinek, így nekem is megvan a párom, megtaláltam, még ha nem is hiszi el most, hogy ő az. Semmi vész. Idő kérdése és belőlem is férj lesz és apuka, mert ez a karmám. Vajon ki merem élesíteni ezt a postot, illetve múlhat ezen bármi?

Az élet sokkal egyszerűbb... Lenézni tilos, egyszerűen csak le kell ugrani a trambulinról. Cidergyerek kérjél bocsánatot... :)

Mai crederò
Mai ci cadrò
In queste false emozioni
Dove non c'è pietà

Elteltek az évek. Nincs szükség mentegetőzésre, az egyetlen ember, akinek el kell számolni a tetteinkel az ott van a tükörben. A cél nem lehet más, mint megőrizni a képességet, hogy mindíg bele tudj nézni. Amennyire emlékszem, mindíg befagyott az ánuszom ilyenkor, mert a természet nem kegyelmezett a naptárnak. Évforduló van és valamiért azt érzem, most van hogy rövidke életem kellős közepe. Ami ezután jön annak muszáj jobbnak lennie, be kell bizonyítania, hogy az alapozásra fordított temérdek idő nem volt hasztalan. Köszönöm a jókívánságokat: megértettem, hogy az igazán fontos emberek számomra Ti vagytok. Érdekes, hogy azok, akik 5-10 éve a helyeteken álltak, ma eltűntek az élet süllyesztőjében.

Megnyugodtam és őszintén szólva meg is törtem. Légy erős Santiago, semmi esélyed, hogy a tengeren vessz oda. Nem az éhség hajt ki a nyilt vízre, egyszerűen a véredben van a horgászat. Kell az érzés, a türelmes várakozás és a fogás reménye. Talán ma nem lesz szerencséd, de holnap mindenképpen! Remélem lesz erőd és nem adod fel. Ha elveszted a vágyat meghaltál lélekben.

A test pedig nem élhet lélek nélkül.

Egyre kevésbé hiányzik az aréna... Pozitív gondolatok és érzések mindenfelől és isten ments, hogy bármit is elkapkodjak a jövőt illetően. Olyan dolgokra jöttem rá tegnap, ami megrémít. Eddig lelkileg volt nehéz elszakadni valakitől, vacak dolog volt, hogy nem szeretnek és felismerni, hogy egyoldalúan szeretni valakit nem egészséges. Most gáz van, ami a tapasztalatlanságból adódik. Szellemi függés van. Soha nem éreztem, hogy valaki 100%-ban meg tudjon felelni az igényeimnek ezen a téren és kell, hiányzik a tökéletesség.

Volt egy érdekes beszélgetésem tegnap este/éjszaka. Ismerni vélsz valakit és néhány óra alatt kiderül, hogy az interakció által nem óhajtatok egymáshoz közelebb kerülni. Írsz neki és visszaír: nem beszéltek el egymás mellett, de az akcióra nem érkezik feltétlenül reakció. Ami érkezik az "ars vitae", egy pillanat, egy állapot, amit éppen akkor él meg. Képességek tárháza, ami mögött nem érez tehetséget. Meggyőzni, motiválni nehéz, de még nehezebb MSN-nyi távolságról felébreszteni benne néhány elhalt idegpályát. Furcsa az érzés. Pláne akkor, ha próbálod az életed a céljaid felé orientálni. Rájössz, hogy mindkettőtök problémája hasonló: kiteljesedésre és az általa elért célok örömére van szükségetek. Egyelőre be kell érni napsütéssel és pozitív gondolatokkal... Hihetetlen az erejük és észemről vállalható az átmeneti kompromisszum.

Kedves exem nem röhög, ugye? :D

Pedig most Saint Exupéry művéről lenne szó tényleg, és nem egy kedves emlékről a multból.

" - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. 
  - Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. 
  - Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. 
  - Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse. 
  - Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért... "
 

Vacak érzés elfeledett rózsának lenni, viszont elismerem, sokkal nehezebb a sok aggódó, ám elfoglalt "kis hercegnek"...

Virágnyelv, mi? :D:D:D

Ezúttal szerencsére nem a léleké...

Még mindíg rohangál a bika körbe-körbe és az összes pikador menekülőre fogta már és a vörös lepedőt rázó hülyegyerekről pedig már azt sem tudja, hogy melyik palánkra kente fel. :) Erős a Colosseum fala, de hónapok alatt okoztott neki évszázados károkat: előbb-utóbb le kell, hogy hulljon a fal, amin túl szabad élet várja...

Érdekes változást hozott életemben Josh Groban. Igazi hi-tech musical, amit ő képvisel shakespearei gondolatokkal és latin szívvel. Szerencsétlen torreádor, így jártál! :) Majd ha leszáll az este talán lesz egy bátor ember, aki össze meri szedni földi maradványaid az alvó bika mellől. Kellett neked a 21. századi romantika! :P Nyugalmat és értéket reméltél, cserébe megmutattad volna, hogy milyen szép a kilátás a Csomolungma tetejéről. Igen, kell hozzá bátorság, hogy felmásszon rá az ember, de hit kérdése, hogy kell-e egy plusz teherként magaddal cipelt oxigénpalack az útra. Plusz időbe is telik hegyet mászni, nahát... :)

Ma azonban megállt a bika a ring közepén. Talán először száll le szeméről a lila köd. Hallja a hangokat és látja: az aréna kapuja sarkig kitárva.

*update

Fura a világ odakinn... Spagetti módjára kígyózó utak szanaszét, alig van kitáblázva a helyes út és a terepet senki nem mérte még fel GPS számára... Stopposok vannak bőven kipakolnak melleket és intelligenciát vegyesen, nem mondom, hogy nem tetszik... :) Egy dolog közös bennük, mindannyian tudják, hogy merre vezet az útjuk... Kiváncsiak rám és...

...valami még mindíg nem az igazi, mert belőlem még mindíg hiányzik az elkötelezettség. Ízlelőbimbóim még nem éreztek rá a szabadság kifinomult ízeire, legtöbbjét leégette a mindent felemésztő tűz. Lehet, hogy csak annyi a probléma, hogy nem "mersz" ízlelni? Félsz, hogy a fájdalmon túl jó lehet az, amit kaphatsz? Ez így nem fog menni.. A bikából T-80 lesz egy csapásra ami valljuk be nem a legideálisabb közlekedési eszköz az országúton..

Maximális jó estét minden olvasónak!

Felbolydult minden újra, este 10kor kezdődik a nap legéberebb része és legszívesebben nyakamba venném a világot és meg sem állnék, míg a hajnali napfény ki nem szívja minden erőm... Tavasz van, legalábbis a K-Pax-en ;) Szégyellheti magát ez a sok hó odakinn, nemsokára úgyis patakká változtatja mind a napfény ereje.

A legfontosabb döntések megszülettek, per pillanat a legkeményebb része kizárni minden zavaró tényezőt.

Egy fontos telefont várok egy jóbaráttól... Nem bánom, ha hetekig is tart a válasz temérdek kérdésre.

Most az egyszer jól esik a türelmetlenség.

Holnap beiratkozom egy könyvtárba... Az ismeret kell, nem a papír méregdrága birtoklása. Továbbá a mai pozitív hullámok folyományaként elhatároztam, hogy megmérem angoltudásom egy középfokú nyelvvizsga erejéig. Most jött el az ideje, mert ha terveim valóra válnak ebben a minőségben a nyelvtudásom hasztalan lesz.

"Bízom a leírt szó erejében"

Ok... Nna ez váratlanul ért. Leraktak elém egy tízezer darabos puzzlét. A nyakam tettem volna rá, hogy egyhamar nem találok embert, aki érti miről szólt a reggeli post, de találkoztam valakivel, aki hozzá is tett egy lapáttal. Nézek ki a fejemből, mert nem tudom, hogy most mi van...

Ülsz csendes magányodban és leül veled szemben. Beszél az időjárásról, de a szeméből tudod: ezt több annál. Abban a percben, amint leesett neki is, hogy felfogtam a szavak mögött a lényeget felállt és ment a maga útján tovább.

Jó reggelt kívánok ÉLET!

Ez egy nagyon, nagyon, nagyon vicces nap eddig... :)

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen erős a mágnes! :o

Telitalálat ez a szó. Magyarul a töredékét sem jelenti, a szótárak próbálkoznak hosszasan taglalni, a tudat, értelem, ész és az érzék szavak egymás után írásával, de a valós jelentés nem jön át. Muszáj néha egy kis angolszász irodalmat olvasni, hallgatni Stinget vagy Mike Oldfieldet, hogy leessen a lényeg.

A lényeg pedig az, hogy az élet nem élhető 100%-os tudatossággal. Kell mellé a többi, pont az, amit a "sense" szó magában hordoz. Még a prioritások is rendben vannak: csalódni és fájdalmakat szenvedni sokkal nemesebb dolog, mint nem érezni. Persze mögötte nem árt, ha van a tudat, mint vezérfonal, ami nem engedi, hogy értelmetlen dogokért a kútba ugorj. Viszont a tudat sem uralkodhat el teljesen: vannak dolgok, amire érdemes várni, élni és ha kell áldozatokat hozni.

Nincs semmim. Pontosabban amim most van, az beszorult fél kilónyi rángatózó izom közé és nem találja a kiutat az aortán. Ellenben ott van a tudat is, ami féken tartja az egészet. Elzár minden kaput, amíg el nem jön a megfelelő pillanat. Ezúttal nem hagyom, hogy felrobbanjon, viszont most először érzem azt, hogy ez az állapot időtlen...

Szombat...

Apám és iketrestvére ünnepelték 60. szülinapjukat és vele együtt a tényt, hogy végre alanyi jogon lehetnek nyugdíjasok. Nagyjából ma ér véget az előző életem, mára terveztem, hogy bemutatnám családomnak a nagy Ő-t, de cserében lesütött fejjel mutogatom a kosaram, amit senki nem ért. Mindenkinek sinen az élete: kezemben a 4 hónapos unokaöcsém, aki úgy döntött, hogy csúfot űz a női szakaszból és a szomorú nagybácsi kezében óhajt csak megnyugodni... Egy tünemény ez a kölyök: nonstop sírással jelzi, hogy nem tetszik neki, ha nem rá figyelnek, de a kezemben vigyorogva hallgatott el, a Clawfinger - Do what I say gyerekmondókájára. Mintha értette volna :))) Utána lefektettem a lábaimra, amit 15 perc önfeledt gagyorászással hálált meg. Ebből 10 percet megörökített anyukája videora, ssssszenzációs! (a film alatt megjegyeztem, hogy Petikének kiváló a humorérzéke is, mert gyakorlatilag a szón kívül szintén nonstop dőlt belőle a puki is :D)

Ennyi élmény után jobb kedvre derülve ültem le jövőt tervezni otthon és pillanatok alatt elhatározásokra jutni. Az egyik előző postból jutott eszembe a "junkfood" ami tisztán és fájdalommentesen tartotta a gondolatokat. Ha világmegváltásra jó volt, tényleg nem árthat holmi célok kitűzéséhez! Öregszem sajnos: a jó bor is megárt ma már. De a célom elértem, pontosan tudom, hogy miről szól a holnap... Nem hátrálok meg, nem tehetem... Próbálkozom, de még mindíg nem vagyok egy Don Juan. Bár az lennék :S

Zárásként a dalszöveg:

"When I grow up there will be a day

When everybody have to do what I say

When I grow up there will be a day

When everybody have to do it MY WAY!"

Küldöm mindenkinek aki szereti! :)

...nem kéne mindíg csak úgy kapni. :)

Most írhatnék egy szomorú hangvételű levelet, de nem teszem. Tökéletes választás volt Björk a bizonytalanságban: a lenyelt pirula és ez a dal keserédes, mint egy jó unikum. Minden amit Tőle kaptam páratlanul szép volt, ezért nincs sok dolga a múltnak. Jó érzés volt őrültnek lenni, dobogó szívvel tűrni a jóbarátok cukkolását és megnyugodni, ha mellettem volt. Először mondott csődöt a "béka", bár ebben annyira nem hiszek... Inkább azt hiszem, hogy megijedtek tőle, mert vakmerő volt és türelmetlen. Nem voltak ideálisak a körülmények, de soha nem azok: pontosan tudtam, hogy mibe vágok bele. Elbuktam volna? Nem, nem hiszem. Tudom, hogy ez sem történt véletlenül és nem történhetett másképp. Tovább kell lépni, de új tervekre lesz szükség, mert a mostaniakba óhatatlanul szőttem bele Őt.

Elfáradtam, pedig ki sem adhattam magamból mindent.

Tudtam mi történik, pedig soha nem vesztettem még el ennyire az önkontrollt.

Hiányzik, pedig meg sem kaptam igazán.

Köszönök mindent Barbi!

Nahát. Visszatekintettem kicsit az archivumba és meg kellett álapítanom, hogy meghaladta a bejegyzések száma a százat. Érdekes, ahogy az élet vihara időről időre csúfot űz szánalmas csónakomból. Most teljes a szélcsend, viszont nyilt vízen vagyok, ahol minden irányban egyforma a látóhatár: ég és óceán... Így jártál Santiago. :P Hiába érzed úgy, hogy kifogtad a nagy halat, ha messze a part és jönnek a cápák. Mit ér a nagy fogás, ha rámegy az életed? Az se vállalható, hogy hetek múlva partra vonszolsz egy csontvázat, mert osztoznod kell a víz ragadozóival. Hogyan tovább? Küzdesz még egy kicsit, vagy feladod és elvágod a zsinórt? Nem lehetne véletlenül, kivételesen szerencséd? :) Kétlem, hogy az öreg halász tovább bírta volna ennél idegekkel! :)

(Hemingway remélem nem forog a sírjában, hanem visítva nevet a virágnyelven. :))

Ez a "video" kevésbé zajos...

Teljesen meg tudom érteni azokat, akiknek tele van már a mellékveséjük a soha véget nem érő hideggel, és a négy falból ami elválaszt a világ többi részétől. Pár perc napfény és elindul a vér az ereidben: minden ízed a tél végét kívánja. Szinte törvényszerű, hogy szeretne ebből mindenki kitörni, számomra ezt jelenti a farsang. Irígylem a dél-amerikai táncos kavalkádokat, könnyű nekik: február elején rövidujjúban mászkálhatnak, önkéntelenül indulnak be a hormonjaik és hagyják maguk mögött az év meghittebb részeit. Nálunk marad az álarcosbál és a bizonytalanság: talán már holnap kimehetsz hóvirágot szedni, de lehet, hogy tollas bál lesz újfent kora este, mert a természet nem értékeli a muzsikát.  Várom nagyon a tavaszt.

Nna ez is rég volt már. Péntek este keresni egy jó bulit ahol haverokkal beülünk valahová és...

...a történet több sebből vérzik. A péntek este ma már pihenésről szól: ilyenkor eszembe jut kis családom, akik szívesen látják heti borostától elcsúfult arcom... Haverok sincsenek már, igaziból sosem voltak. Inkább kerestem barátokat, akikkel sikerrel váltottuk meg a világot minden este gondolatban... Értelmesebbnek gondoltam ezt mindíg, mint "dárrenbézre düddörögni". Ha beülünk valahová, ahhoz mindíg kell "kedv" és kedv. Furcsa, mert mostanában nem látok "mulatozó" csoportokat... Akinek lecsúszik a torkán némi alkohol, az általában gátlásaitól megszabadulva negatív megnyilvánulásokat tesz: tőlük hangos az éjszaka. Hol van már a tokaji aszus/parenyicás nagy beszélgetés Phoenix-szel és Mártonnal Mindíg találtunk egy olyan szabad parkot, ahonnét nem zavart el se hatósági közeg, sem aludni vágyó lakó hajnalok hajnalán. Rá kellett eszmélnünk akkor és ott, hogy a világ egyhelyben toporog: az ellenkező nem képviselői a korosztányunkban vállalhatatlanul zöldfülüek és zárkózottak. Hiányzik, hogy szárnyaljon az idő és harmatos fűvel köszöntsön rám a hajnal... Hiányzik a tiszta lap: ma már mindenkinek van keresztje, kinek könnyebb, kinek nehezebb. A péntek esti szabadság ára túl magas: ha félre is teszed napi gondjaid időben, azért a fejedben próbálsz képben maradni. Így elmarad a katarzis és a szombat reggeli megvilágosodás. Nem szép dolog elsőként távozni egy buliból, viszont elgondolkodtató, hogy MINDÍG így van... Nem bánom a könnyen megszerezhető tapasztalatok hiányát. Többre vágyom és több vagyok...

Érdekes kérdéskör fogalmazódott meg bennem most, hogy egy adag bikaerős fájdaomcsillapítótól sikerült 16 órát aludnom. Megváltoztatható-e az alaptermészeted, ha tudod magadról, hogy alapvetően a károdra válik. Természetesen nem szűz kézzel nyúltam a témához, próbáltam már küzdeni ellene, józan belátással elodázni azt, ami állandóan OTT van és nem tudsz tőle szabadulni. A nehéz egyensúlyt találni a türelmetlenségben, mert mindenki másképp fogékony rá. Van aki kezet fogna veled szívesen, mert hozzád hasonlóan életét azzal tölti, hogy mindíg másokra vár. Vannak olyanok is, akik nem fogják fel, hogy miért toporogsz egyhelyben néha, amikor mehetnél előre gondolkodás nélkül.

Be kell látni, bármennyire is nehéz: magam választom meg az utam. Hiszek benne, hogy most van értelme várni... Sokáig, de talán nem örökké...

Kár, hogy néha 1 nap is maga az örökkévalóság.

*sóhaj*

Volt időm átgondolni, hogyan is jutottam el idáig. Kerestem a párom és menet közben dőlt el, hogy alapvetően a néhány possztal korábban taglalt "igények" tisztázása előbbrevaló, mint egy társ villámgyors begyüjtése. Csak ismételni tudom önmagam: minden amit megkaphatnék most, vállalhatatlan kompromisszum. Rég kikapcsoltam már a mágnest, de bevonzok mostanában mindent: fűnyírót, rozsdás szeget, forgószelet <3 ... :) El sem indul bennem semmi, mert tudom, hogy Ő egy mosolyával lesöpör minden konkurrenciát a színről. Szívesen görbíteném a teret és gyorsítanám a sakkórát, hogy kiderüljön végre a tény: nem hiába várakozom...

"Ki kell várni azt, hogy egyszer Neki legyen igaza ahhoz, hogy később be tudd bizonyítani, hogy neked volt a kezdetektől fogva..."

Szeretem... Ez az igazi megmérettetés. Nincs több tartalék, nincs több erő: abból kell gazdálkodni ami van. Hogy ne unatkozz teljesen kapsz egy jó kis fogfájást, amit jelenleg dupla dózisban csillapít az ibuprofen... Szerencsére ebből van backup, amivel kihúzhatom a kapott időpontig. Ilyenkor szokott segíteni az adrenalin és a koffein, de sajnos ezeknek most töltődik a puffere: önkéntelen lőttem el tartalmukat más fájdalmakra... A holtpontokban az a szép, hogy mindíg túljutsz rajtuk valahogy, az lényeg a veszteségek minimalizálásaban van.

Update: Furcsa dolog ez... Úgy látszik, hogy a holtponton vannak azok is, akik közel állnak hozzám. Hatnak rám és remélem én is hatok rájuk. Az én holtpontomnak lassan vége és töltődöm energiákkal. Igyekszem átadni annyit, amennyit csak lehet...

u.i.: ...a blog ismét megnyitja kapuit a közönség előtt, bár nem ígérhetek semmi extra tartalmat. Vagy jön, vagy nem... Most éppen jön.

Kedves Olvasó!

Igen, Te ott a székben, aki általában vagy névtelen és a statisztikák szerint nem várt helyekről olvasol engem. Ezúttal nincs szerencséd, mert e blognak gazdája úgy döntött, hogy egy időre becsukja a boltot. Sokmindent mondhatna, de a lényeg, amiért ez a blog létezett 3 hónapon át aktualitását vesztette. Szurkolói ne örüljenek, nem azért van vége, mert a szerző megtalálta akit keres, hanem azért, mert életében ami eztán történik vele irrelevánsnak látja virtuálisan megörökíteni. Lehetsz a világ legjobb sakkozója, akkor sem nyerhetsz terabájtnyi adatbázisok és döntéshozó szoftverek ellen. Most vesztésre áll a blog írója is, de talán mégis vannak csodák, melyszerint a végtelen variációból "egy" nincs előre megírva és a sors leporolhat a felső polcról valami váratlant. A sakkóra ketyeg... El kellett indítani, mert ez egy komoly párbaj felnőtt emberek közt. Profik pedig nem szoktak úgy veszteni, hogy elfogy az idő...

köszönettel:

Szerkesztőség

Csak a szokásos történet most is. Miért is lenne egyszerű? Ma nem állíthat meg a hófal sem!