Most írhatnék egy szomorú hangvételű levelet, de nem teszem. Tökéletes választás volt Björk a bizonytalanságban: a lenyelt pirula és ez a dal keserédes, mint egy jó unikum. Minden amit Tőle kaptam páratlanul szép volt, ezért nincs sok dolga a múltnak. Jó érzés volt őrültnek lenni, dobogó szívvel tűrni a jóbarátok cukkolását és megnyugodni, ha mellettem volt. Először mondott csődöt a "béka", bár ebben annyira nem hiszek... Inkább azt hiszem, hogy megijedtek tőle, mert vakmerő volt és türelmetlen. Nem voltak ideálisak a körülmények, de soha nem azok: pontosan tudtam, hogy mibe vágok bele. Elbuktam volna? Nem, nem hiszem. Tudom, hogy ez sem történt véletlenül és nem történhetett másképp. Tovább kell lépni, de új tervekre lesz szükség, mert a mostaniakba óhatatlanul szőttem bele Őt.
Elfáradtam, pedig ki sem adhattam magamból mindent.
Tudtam mi történik, pedig soha nem vesztettem még el ennyire az önkontrollt.
Hiányzik, pedig meg sem kaptam igazán.
