Nem szeretnék kitérni életem pikáns részleteire, mivel örömöm és bánatom talán már csak rám tartozik. Szerencsére az utóbbiból kevesebb van...
Mostanában a jó dolgokért meg kell küzdenem.... Hol van már a 99 luftballon: 92 kilónál járok és mivel szükségem van "feltöltődésre" mostanában, ezt az egész fittness-wellness-diéta történetet át kell kicsit alakítanom. Ennek is (mint minden jó dolognak az életben) VAN árnyoldala, szóval ha a kedves olvasó azt kérdezi, hogy hogyan fogytam három és fél hónap alatt 15 kilót, a válaszom: "neccesen". Tessék vigyázni, és képben lenni, mert a szervezet nem várt meglepetésekkel szolgálhat, ha elveszted a kontrollt.
A másik jó dolog ott található pár posttal lejjebb: végre valaki, akinek nem látok a fejébe... Van olyan ember, aki egyszerűen kiszámíthatatlan, de Ő szándékosan és pimasz módon véletlenszerű. :) Örülök, mivel ő és én lépten-nyomon lepjük meg egymást "értékeinkkel", még akkor is, ha nem tudunk vele mit kezdeni...
Érzem őt...
Várom egy közös programra, de késik: nem mondott pontos időt, csak annyit, hogy "érkezem majd, ha otthon leszel"... Várok, eltelik egy óra, majd valami megmagyarázhatatlan okból elfogy a levegőm, felöltözöm és elindulok véletlen irányban sétálni... 50 méter után szembe jön velem... Nem érti, mi van én pedig mosolygok magamban... Működik... Végre... Hitetlenkedve várt magyarázatot, és én pedig nem akartom azt hazudni: "véletlen"...
Fél napra rá, csak úgy ráírtam MSN-en, pedig offline volt... Azonnal válaszolt... :)
