Telitalálat ez a szó. Magyarul a töredékét sem jelenti, a szótárak próbálkoznak hosszasan taglalni, a tudat, értelem, ész és az érzék szavak egymás után írásával, de a valós jelentés nem jön át. Muszáj néha egy kis angolszász irodalmat olvasni, hallgatni Stinget vagy Mike Oldfieldet, hogy leessen a lényeg.
A lényeg pedig az, hogy az élet nem élhető 100%-os tudatossággal. Kell mellé a többi, pont az, amit a "sense" szó magában hordoz. Még a prioritások is rendben vannak: csalódni és fájdalmakat szenvedni sokkal nemesebb dolog, mint nem érezni. Persze mögötte nem árt, ha van a tudat, mint vezérfonal, ami nem engedi, hogy értelmetlen dogokért a kútba ugorj. Viszont a tudat sem uralkodhat el teljesen: vannak dolgok, amire érdemes várni, élni és ha kell áldozatokat hozni.
Nincs semmim. Pontosabban amim most van, az beszorult fél kilónyi rángatózó izom közé és nem találja a kiutat az aortán. Ellenben ott van a tudat is, ami féken tartja az egészet. Elzár minden kaput, amíg el nem jön a megfelelő pillanat. Ezúttal nem hagyom, hogy felrobbanjon, viszont most először érzem azt, hogy ez az állapot időtlen...
