Szeretem... Ez az igazi megmérettetés. Nincs több tartalék, nincs több erő: abból kell gazdálkodni ami van. Hogy ne unatkozz teljesen kapsz egy jó kis fogfájást, amit jelenleg dupla dózisban csillapít az ibuprofen... Szerencsére ebből van backup, amivel kihúzhatom a kapott időpontig. Ilyenkor szokott segíteni az adrenalin és a koffein, de sajnos ezeknek most töltődik a puffere: önkéntelen lőttem el tartalmukat más fájdalmakra... A holtpontokban az a szép, hogy mindíg túljutsz rajtuk valahogy, az lényeg a veszteségek minimalizálásaban van.
Update: Furcsa dolog ez... Úgy látszik, hogy a holtponton vannak azok is, akik közel állnak hozzám. Hatnak rám és remélem én is hatok rájuk. Az én holtpontomnak lassan vége és töltődöm energiákkal. Igyekszem átadni annyit, amennyit csak lehet...
u.i.: ...a blog ismét megnyitja kapuit a közönség előtt, bár nem ígérhetek semmi extra tartalmat. Vagy jön, vagy nem... Most éppen jön.
