Elteltek az évek. Nincs szükség mentegetőzésre, az egyetlen ember, akinek el kell számolni a tetteinkel az ott van a tükörben. A cél nem lehet más, mint megőrizni a képességet, hogy mindíg bele tudj nézni. Amennyire emlékszem, mindíg befagyott az ánuszom ilyenkor, mert a természet nem kegyelmezett a naptárnak. Évforduló van és valamiért azt érzem, most van hogy rövidke életem kellős közepe. Ami ezután jön annak muszáj jobbnak lennie, be kell bizonyítania, hogy az alapozásra fordított temérdek idő nem volt hasztalan. Köszönöm a jókívánságokat: megértettem, hogy az igazán fontos emberek számomra Ti vagytok. Érdekes, hogy azok, akik 5-10 éve a helyeteken álltak, ma eltűntek az élet süllyesztőjében.
Megnyugodtam és őszintén szólva meg is törtem. Légy erős Santiago, semmi esélyed, hogy a tengeren vessz oda. Nem az éhség hajt ki a nyilt vízre, egyszerűen a véredben van a horgászat. Kell az érzés, a türelmes várakozás és a fogás reménye. Talán ma nem lesz szerencséd, de holnap mindenképpen! Remélem lesz erőd és nem adod fel. Ha elveszted a vágyat meghaltál lélekben.
A test pedig nem élhet lélek nélkül.
