Nna ez is rég volt már. Péntek este keresni egy jó bulit ahol haverokkal beülünk valahová és...
...a történet több sebből vérzik. A péntek este ma már pihenésről szól: ilyenkor eszembe jut kis családom, akik szívesen látják heti borostától elcsúfult arcom... Haverok sincsenek már, igaziból sosem voltak. Inkább kerestem barátokat, akikkel sikerrel váltottuk meg a világot minden este gondolatban... Értelmesebbnek gondoltam ezt mindíg, mint "dárrenbézre düddörögni". Ha beülünk valahová, ahhoz mindíg kell "kedv" és kedv. Furcsa, mert mostanában nem látok "mulatozó" csoportokat... Akinek lecsúszik a torkán némi alkohol, az általában gátlásaitól megszabadulva negatív megnyilvánulásokat tesz: tőlük hangos az éjszaka. Hol van már a tokaji aszus/parenyicás nagy beszélgetés Phoenix-szel és Mártonnal Mindíg találtunk egy olyan szabad parkot, ahonnét nem zavart el se hatósági közeg, sem aludni vágyó lakó hajnalok hajnalán. Rá kellett eszmélnünk akkor és ott, hogy a világ egyhelyben toporog: az ellenkező nem képviselői a korosztányunkban vállalhatatlanul zöldfülüek és zárkózottak. Hiányzik, hogy szárnyaljon az idő és harmatos fűvel köszöntsön rám a hajnal... Hiányzik a tiszta lap: ma már mindenkinek van keresztje, kinek könnyebb, kinek nehezebb. A péntek esti szabadság ára túl magas: ha félre is teszed napi gondjaid időben, azért a fejedben próbálsz képben maradni. Így elmarad a katarzis és a szombat reggeli megvilágosodás. Nem szép dolog elsőként távozni egy buliból, viszont elgondolkodtató, hogy MINDÍG így van... Nem bánom a könnyen megszerezhető tapasztalatok hiányát. Többre vágyom és több vagyok...
