inno blogja

Vannak napok amikor megbánod, hogy felkeltél reggel. Természetesen mai is ilyen, bár furamód az első idén. Várnád, hogy elvessz a napi rutinban, mert teljesen haszontalannak érzed magad, viszont ami munkát kapsz/vállalsz semmiképp nem köt le és villámgyorsan megoldódik egyben. Senki nem hajt és magad sem érzel késztetést mozdulni. Nincs az a kávémennyiség és durva metálzene ami felébresszen. Keresnél egy jó filmet és kidobnád a meetingroom projektorára, de árgus szemek figyelnek a kameraszobában és szalagra mentik minden mozdulatod. Ordítasz, noha nem fáj semmid, kihívásokat keresnél, pedig valójában nem unatkozol. Szívesebben lennél máshol. "Ilyen ez a mátrix Mr. Anderson." :) Eddig mázlid volt, hogy nem tenyereltél eddig bele a nagytestvér bugjaiba. Aztán megindul benned valami megmagyarázhatatlan. Nem érted, csak érzed....

A postafiókodban ott a levél... Fél perce érkezett.. Elolvasni is csak harmadszorra mered, pedig TUDOD, hogy megnyugszol tőle... Hát persze, hogy megnyugszol...

Ne kérdezd, hogy készült. A fonalat elvesztettem valahol a só és a curry por adagolása közt. Mindenesetre rozskenyérre kenve mennyiei! Megismételhetetlen és egyben frusztráló, hogy akár egy ilyen egyszerű recept által lehettem volna mocskosul gazdag :))) Holnap is egy nap jön (csak a szokásos), de lefixálódott, hogy mikor lesz "A" nap és az ezerszer elképzelt "point of no return". Tűz és Víz találkozik, egymás ellenfelei és kiegészítői egyben. A Víz gőzzé válik és végez értékes munkát a gőzgép hengereiben, míg a Tűz izzó hőjét végre nem arra használja, hogy mindent felégessen maga körül. Mindketten haladnak előre, egymást segítve... Egy az irány, csak némi józanság kell és tisztánlátás, a mozdony pedig arra mozdul, amerre a sinek viszik. Kedves "béka", volna számodra egy pofonegyszerű feladat. Számtalanszor csináltad már, nem lehet probléma: tessék felébreszteni fajtársadat, vagy legalábbis észrevenni, hogy már rég szimbiózisban éltek. Sokat segítene, mert a "másik" ügyesen kamuzik. :)

0:12-0:52-ig ez milyen lenne már csengőhangnak? :D

Aranyos állat. A legszebb helyen lakik, ő irányít és bármennyire próbálod elnyomni az erejét, a legváratlabb pillanatban bizonyítja hatalmát feletted. Ha bezárod, lehajtott fejjel próbál kitörni korlátaiból. Egyre erősebben, amíg rá nem jössz, hogy nem tudsz élni "béka" nélkül. Ha rá hallgatsz és hagyod, hogy vezessen, esélyed van a boldogságra. Örömöt, hitet és reményt kapsz, valamint képességet arra, hogy csak két kézzel tudd megragadni a tequilás kupicát, mert minden ízedben remegsz. Ha meg akarsz győzni valakit, akkor övé a végső érv, a legigazabb... Akkor buktál el igazán, ha a ő is elbukott. Akkor nyertél igazán, ha a ő is támogat benne...

Vacakul hangzik, ugye? Dehogy az. Mindennek ára van és meg kell fizetni vagy így, vagy úgy. Ez legalább egészséges és nem forogsz tőle álmatlanul éjszaka, illetve nem ettől forgolódsz. Sűrűn követik egymást a hétköznapok (tudjátok, amelyikek a legfontosabbak) és milyen fura az élet: ha változol, a világ is ösztönösen változik körülötted. Érdekes, hogy egy olyan helyen, ahol szó sem lehetett extra pénzmagról évekig, nyomban megnyilnak (legalábbis az ígéret szintjéig) a csatornák a gazdasági (szellemi) válság kellős közepén. Sajnos késő. Túl sokáig tartott a mentális kétlakiság, a bankszámlakivonatom nem fog lényegesen változtatni ezen. Ha már itt tartunk: üdvözlöm kedves kollegáim ezen a fórumon. Remélem nem csalódtok nagyot bennem, itt igyekszem őszinte lenni, leginkább magamhoz. Népes társaság olvas már, jóbarátok, akik segitettek amikor kellett és én is segítek nekik viszont, ha itt az idő. Sajnos az írásaim irodalmi része kezd kiveszni, mint ahogy az érzelmeken is felülkerekedik a józanész. Talán nem olyan hangzatos és megindító minden gondolata, de hiszek benne, hogy egy novella is lehet olyan élvezetes olvasmány, mint egy rímekkel teletűzdelt versike. Hogyan tovább? Egyre magabiztosabbak a lépések és egyre kisebb a rizikó lelki része, az anyagiak pedig addig kérdésesek, amíg nem AKAROD őket megoldani. Zárásként a másfél éves menthetetlenül kócos unokahugim tette fel a pontot az i-re hétvégén, amúgy nyuszikásan:

Sógorom: "Ne nyisd ki az ajtót Dorka, kint olyan kurva hideg van és amúgy sem akarunk kimenni még, amíg Petike nem végzett a kajálással"

Dorka: "SAPI!"

Mit is lehet hozzáfűzni ehhez. "További szép estét!" :)

...amikor már úgy hiszed, hogy nem történhet veled rosszabb, bemondja az unalmast az otthoni neted. Csodaszép. Pláne akkor, ha telefonos ügyeletet vállalsz és a problémák javát VPN-en keresztül óhajtod megoldani. Sorsszerű ez kérem, nagyon... Mint ahogy az is, hogy az ujdonsült szolgáltató emailben azt válaszolja, hogy fáradjak be az ügyfélszolgálathoz, ahol az utca közepén van a sor vége... No comment, erre nem volt időm. Viszont arra lesz, hogy felmondjam a szerződéseket és keressek egy új szolgáltatót.

Igen, mostanában előretört a a muzsika a líra hátrányára. Hmm.. Talán lesz valami nemsokára saját kútfőből is: kitartás, türelem... :) Csigalassúsággal ugyan, de egyre több dologban vagyok a régi önmagam, a fene tudja mi vállalható belőle és mi nem. Ami biztos (igen kedves barátosném, elgondolkoztatott és számít a különvélemény), hogy nem leszek képes jobb színben feltüntetni magam az előtt, aki nekem kedves olyan áron, hogy nem magamat adom. Ez okoz is némi komplikációt, hiszen valóban keveset mutattam a "nagy napon" és ezt nem csak én vettem észre... Először lehet még az elfogódottságra fogni, de talán lassan vállalni kéne a multat, nem "csak" feldolgozni. "Olyan nincs, hogy nincs benne kockázat" - oh igen. Ettől irtózik minden idegszálam, mert életemben nem vállaltam fel két változósnál bonyolultabb egyenleteket és most kaptam egy olyat amiben van tíz. Ellenben soha nem voltam benne ennyire biztos, hogy menni fog. A dolgok kellős közepén vagyok: egyik oldalt a tankönyvek, amiket már olvastam/megtanultam, a másikon amikhez még hozzá sem kezdtem. Ezért kéne valami új a régiből, mondjuk egy saját szerzemény végre. De nem jön parancsszóra... :(

Na ez vicces lesz... Olyan húzós hetek várnak rám, mint soha eddig. Kiváncsi leszek, hogy ami eddig kényszerből ment nyögvenyelősen, az hogy fog menni motiváltan. Egy következményt már a tegnap estéből leszűrtem: az alvással nem lesz gondom. Este 8-kor leragadt a szemem és vekker ébresztett 12 óra múlva. Hihetetlen. Hogy megynyugtassam az egyik értem aggódó olvasómat: nem, nem így terveztem az egész életem, ez "csak" egy átmeneti időszak, míg elérek A-ból B-be. Utána ismét fogok csapokat szerelni és leszek a legcsendesebb tagja a társaságnak. Ellenben most erre van szükség(em). "Shoot me please!" Annyira tipikus, hogy az új élet mindíg padlóról felállva kezdődik: a konyhámban jelenleg egy fél zacskó rízsen és némi kávén kívül nincs semmi és a fizunap még hihetetlen messzeségben... :) Megoldjuk... :)

(...tanulj inno blogger lesz belőled! Nahát minden videó belefér már a keretbe és középen van :))

Nyugi van mostanság, ezért újfent erőltetettnek érzem azt, ami itt van. De ez nem baj, kicsit előreszaladtak az érzelmek és nehézkesen követi az ész. Pedig most az kell, nagyon... Kis autóm darabokra hullik, mindíg csodálkozom azon, hogy mennyi alkatrésze felesleges :) Végülis: minden reggel ki tudtam eddig nyitni legalább az egyik ajtaját és egy kivétellel (oh igen, a kocsinak lelke van, na ARRA az útra amúgy is kár volt beneveznem) sikerült is elindítani és eljutni az úticélomhoz. Vannak dolgok, amit lehet szeretni, de van amiket csak egyszerűen "használni" kell és cserélni, ha itt az idő. Ismét havazik, jó alkalmat teremtve arra, hogy ki se dugjam az orrom otthonról munkaidőn kívül. Úgy sem mennék sehová, végre jólesik a pihenés. Vicces dolog a türelmetlenség. A lényegét akkor érted igazán, ha tovatűnik. Olyankor úgy érzed, hogy mindíg neked kell várnod másokra és a lehetőségeid soha nem jönnek idejében. Persze ilyenkor vonzod a pörgést: jót és rosszat egyaránt, de a lényeg az, hogy a végén magad sem látod át szövevényes dolgaid. Amikor már benne vagy az élet sűrűjében két esélyed maradt: futni utána vagy lassítani. Az előzővel az a baj, hogy te lehet, hogy már nyélen motorozol, de a élet még mindig gyorsul. A másiknál pedig tudni kell hol vannak a határaid a destruktív tempo és a megalkuvás közt. Megtaláltam... Erről szólt ez a post. :)

Igen... Eljött az az időszak, amikor a pénznek nagyobb értéke van számomra, mint a felhalmozott, de ritkán használt dolgoknak. Eladó a laptopom, az AKG mikrofonom és a múltamból minden, aminek nem veszem hasznát ma. Örömmel válok meg értékeimtől, hogy később lehessenek olyanok, amik közelebb állnak hozzám. Nem bánom :D Holnap megyek egy ismerőshöz vízvezetéket szerelni és lemondok pár dologról, amire nincs feltétlenül szükségem. Nooooormális? :o

Minden egy irányba vezet. Ugyanoda, ahova mindíg is vezetett. A jelek egyértelműbbek nem is lehetnek, mert kutya nehéz az út. Mindíg is így volt és SOHA ne legyen könnyebb. Percről percre erősödöm és az érzés is hogy megéri a küzdelem. Amíg nem számított, addig könnyedén ment minden, faltam a kilómétereket mert nem volt fontos, illetve nem a végcél volt fontos.

Olyan értéket találtam, amit nehéz szavakkal illetni. Szellemiséget, értelmet és érzelmeket vártam, cserébe kaptam egy olyasvalakit, akiben ez a három dolog nem szétválasztható. Ő csak éli az életét, ösztönösen és kifinomult intelligenciával. Vannak hibái, ettől lesz szerethető ember. Makacs és türelmes. Irányít és teret hagy, hogy irányíts. Szerényen öltözik, mégis szexi. Határozott, de meggyőzhető. Egyszerű és mégis: az értékei a végtelenbe nyúlnak. Az életébe belead mindent és (ha nem is várja el) megérdemli, hogy én is beleadjanak mindent. Konstruktív... Végre...

A legnehezebb része a nyitottságnak azt elfogadni, hogy igényeket ébreszt. Vicces helyzetek tudnak kialakulni, ha úgy fogsz neki megélni életed legfontosabb pillanatait, hogy megtervezed minden másodpercét. Kínos, hogy már a HARMADIKBAN másképp alakul, mint ahogy tervezted. Villámként suhan át az agyadon a felismerés, hogy alábecsülted a jelentőségét és a rendezői székben más ül. Ilyenkor rögtönözni kell ahol csak lehet és filmre venni minden apró jelenetet. Ha vége a műsornak, akkor lesz bőven idő megérteni mi miért történt és a vágószobában, nyugodt körülmények közt ollózhatod össze a pillanat történéseit összefüggö epizóddá. Az anyag veszélyesen jó. Semmi nem történt benne véletlenül, igények keletkeztek amik feleslegessé, prioritást vesztetté tették az eredeti forgatókönyvet.

Ma kaptam egy tisztességtelen ajánlatot. Fájt visszautasítani. Nem tehettem mást, mert általa nyertem volna gyors örömöket, viszont hagytam volna cserben nehezen kialakított igényeim. Hiszek benne, hogy megérte.

Várható volt és kiszámítható.

Sajnos kávéfüggő vagyok, ezért most ez teljesen hatástalan. Próbálkozom energiaitallal, azzal pedig ismét BPM problémák lesznek és fél óra után alvás... Hoztam ginseng teát, de azt is az "antibiotikumok" családjába sorolnám: hosszú lesz ez a nap, ebéd után kell a frissítő. Vacak dolog ez a "fogyókúra": kimész a mínuszokba, de nem vagy tudatában a hiányzó fókazsír kártékony hatásaival. Fázom, mint a vadászkutya... Visszafordulok a kapualjból, vissza a meleg lakásba. Kinyítom a szekrényemet és lóg rajtam a középiskolában viselt jager alsó. Töröm a fejem, hogy mi legyen ma az az "apróság", ami elöbbre visz. Lehet, hogy egyszerűen be kéne ismerni, hogy néha nem jut alvás éjszakánként és az ilyen reggeleken jogodban áll szteroidokat önteni az infúziódba... Letörölném az arcomról a vigyort, de nem megy. Másoknak sem sikerül, pedig próbálkoznak ezerrel. Nyitottam egy új ablakot a szövegszerkesztőben "Önéletrajz" címmel. Kár, hogy ebben a dokumentunban nincs helye az útszéli irodalomnak...

Amugy google szerint a "Mental hangover" egy 1990-es Amiga demo a Scoopex-től. Úgy látszik vannak dolgok, amitől nehéz szabadulni. Talán nem is kell! :)

elenium - adrenalin 0:1

130BPM@now

Maximális jó reggelt minden olvasónak. Azt hiszem amíg tisztázódnak körülöttem (és a fejemben is naná) a dolgok, addíg kénytelenek lesztek beérni a a mostanában használt virágnyelvvel, amit előfordulhat, hogy csak kevesen értetek. Elnézést érte.

Ma egy dán sör van előttem, nem flancolok, csak ma ez volt "akciós". :)

Az milyen dolog már, hogy elindulsz egy kézzel rajzolt térkép után, amelyen nagy piros x-szel berajzolták egy aranybánya lelőhelyét, de a bánya helyén egy kastély áll és a lándzsás kapuőrök passzióból koh-i-noor méretü gyémántokat dugdosnak a zsebedbe és befelé invitálnak. Kényelmetlenül érzem magam a terepszínű ruhámban és a hátamra akasztott csákány sem része éppen az odaillő öltözéknek. Csalódott vagyok, hogy az aranyláz mennyire múlandó. Belépek a kapun és látom, hogy a gyémánt nem illúzió és mézesmadzag, hanem maga a türelemmel és hittel felépített valóság.

Csak el kéne fogadni, hogy létezik.

Csak a kezem kéne nyújtani Érte...

Áh semmi különös... Most mondhatnám azt, hogy szépen beálltam az átlagbloggerek sorába, akik óhatatlan vágyat éreznek megosztani a vacsorájuk (te jó ég lassan fél kettő :o) mibenlétét kortárs olvasóikkal, akik mókás és értelmetlen kommentekkel kívánnak jó étvágyat 12 órával később, mikorra már az ételnek se híre, se hamva. Én nem leszek ilyen, mindössze egy teljesen értelmetlen bevezetőt szeretnék írni életem legfontosabb napjai előtt. (ami szintén kommersz dolog, mivel életem legfontosabb napja mostanság mindíg MA van, és a jövőben is várhatóan így lesz) Valójában csak a perceket múlatom és hátradőlve nézem a tévében a kedvenc sorozatom: holnap én leszek benne a főszereplő egy epizód erejéig. Van ez így, hiszen minden átlagember várja a saját 15 percét, de kevesüknek adatik meg, hogy észrevegyék, hogy melyik VOLT az. :D "Légy laza!", jön a jótanács, hiszen a kamera objektívján keresztül nem látni, hogy melyik képkockán van rajta a rémült arcod, amelyből kisül, hogy nem tudsz mit kezdeni életed lehetőségével... Talán a felismerés segít, hogy csak rajtad múlik, hogy hányszor 15 perc hírnév illet meg az életedben, illetve az, hogy túl a rivaldafényen az élet kimondhatatlanúl és leírhatatlanúl gyönyörű! <3

(dedicated to Alíz)

Lassan kezdem unni, de az élet tényleg így működik. Van egy célod, ami talán nem több, mint egy merész álom. Rájössz idővel (ahogy öregszel), hogy az álmaid magad teszed tudatossá: megtestesül benne mindaz amire mindíg is vágytál, egy komplett egész, szeretnivaló hátrányaival és felfoghatatlan előnyeivel. Következésképp az út, ami a megvalósításhoz vezet minden megtett centimétere vállalható és tele van meglepetésekkel. Mindíg, mindennél van egy nagyobb nagyságrend és menet közben derül ki, hogy melyik probléma mekkora kaliber. Mostanában tapasztalom, hogy olyan dolgok oldódnak meg maguktól csak azért, mert határozott vagy, amikhez nulláról indulva neki sem kezdtél volna. Lehet, hogy célok nélkül a dolgok súlyát sem érzed igazán?

Jóbarát: "Mondtam neked, csak rohangálsz körbe, mint a faltörő kos, még mindíg"

Én: "Igen, de az a különbség, hogy eddig csak kongott a fal és megfájdult a fejem, de most porrá zúzok mindent magam körül..."

---

A lécet átugrották. Szép magas ívben, méterekkel a rúd FELETT átsuhanva. A rendezők elhülve nézik, mert a szabályok szerint lehetőséget kell adni arra, hogy a bajnok megdönthesse a világrekordot is de... Az ugró nem ugrik. Kivárja a lehetőséget, az időt amikor a legjobb formáját adhatja, legyen bármekkora a prémium azért, hogy ezt MOST tegye. A rendezők csalódottan pakolják vissza a páncélszekrénybe az aranyrudakat, mert a győztes pihen.

Jön a következő verseny, ahol lelkes, de tehetségtelen versenyzők futnak neki újabb, számukra esélytelen magasságokba felrakott léceknek. A páncélban ott az arany, ami csak "rájuk" vár. Reménykednek, hogy az idő és a türelmetlen rendezők idővel alacsonyabbra rakják a szintet, de tévednek. A prémiumnak ÁRA van.

A győztes pedig kihagy pár versenyt és rá se hederít a konkurrenciára. Olyan dolgokkal foglalkozik, ami csak NEKI fontos: a hátterével. Tudja, hogy attól Ő a favorit, hogy a háttérben családtagok segítik, edzik és szurkolnak ha eljön az élet versenye. A győzelem nem egy ember munkája, ha kidől a vezérszurkoló, alábbhagy a lelkesítő buzdítás ereje. Lehet, hogy legyőzik egy szép nap (ami talán soha nem jön el), de az erkölcsi győztes mindíg ő marad.

Hiányzol bajnok!

Honnét tudod, hogy nem vagy komolyan beteg?

Pacalpörköltet vacsorázol hasábbal... :)

39,2 Celsius láz, irritáció a tüdőben (ha hideg levegőt lélegzel), körömnyi darab cuccok szakadnak fel a köhögéstől, izomfájdalom. Viszont se nátha, se kínzó fejfájás.

Most pedig jön a recept. Kell hozzá gyomor, de nagyon hatékony!

- 1 gerezd fokhagyma

- 1 kupica vodka

- 2 deci fekete tea (erős)

- 1 kanál méz

- 2 db C vitamin pezsgőtabletta. (ez most nálam darabja 300%RDA)

Az egészet egy 3 decis müzlispohárban összekevered, megiszod, megpróbálod leküzdeni, hogy azonnal visszajöjjön és azonnal lefekszel... Fél óra mulva aludni fogsz... :)

See you tomorrow :)

Hadd idézzek vissza egy tavalyi emléket. Karácsony és szilveszter közt terveztünk közös programot egy jóbaráttal, aki tanúja volt az elmúlt hónapoknak. Elválaszt minket vagy 2500 kilométer, mégis lélekben és virtuálisan mindíg ott volt, ha kell. Érdekes barátság a miénk, együtt nyomkodtuk a számítógép billentyűit éveken át, osztottuk meg egymással örömünk-bánatunk: mutattuk be egymásnak hölgyeket, akikről "akkor és ott" azt hittük, hogy ők életünk értelmei... Ha pedig borult a világ, voltunk egymás kéretlen támaszai.

Pizzát sütöttünk. Életem legfinomabb pizzáját. Pármai sonka, trappista, kukorica... A tésztában olivaolaj. Sör és narancslé kísérőnek az éppen aktuális "vallás" szerint.

Egy óvatlan pillanatban leteszi elém az ajándékát, amiről mindketten tudtuk, hogy PONT LESZ A MONDAT VÉGÉN. Most került rá sor, hogy megnézzem, féltem tőle, mint a tűztől, mert ismerem az EMBERT, aki adja és tudom, hogy nem beszél mellé... Hát nem beszélt. Többször vissza kellett "tekerni a filmet" menet közben, hogy értsem Nick Nolte szavakat elharapós, amerikai akcentusát, mert a felirat vacak és értelmetlen.

Ha már elvesztettél mindent, akkor ráérsz csak azzal foglalkozni amit szeretsz, nem a cél elérése adja a boldogságot, hanem az út a cél felé... Magyarázd ezt el egy olyan türelmetlen embernek, mint én. Nehéz lesz! Van egy T-80asom, tele kerozinnal, beletörtem a kulcsot az indítóba és téglát ragasztottam a gázpedálra. Így nehéz lesz az útra figyelni... :)

Mindíg azt a legnehezebb szeretni, akinek a legnagyobb szüksége van rá! Eltekintve a tüdőgyulladástól ami van, de soha nem szokott megállítani: EZÉRT vagyok most itthon hétvégén. Leckét kaptam Tőle, pedig még alig ismerem.

"There is never 'nothing going on'
There are no ordinary moments"

...ez a része már működik, kösz. :D

Kedves Márton: köszönöm a pontot... Ami a DVD-t illeti azt hiszem odaadom egy olyasvalakinek, akinek nagyobb szüksége van rá és talán neki is segít annyit, mint nekem.