inno blogja

Nyugi van mostanság, ezért újfent erőltetettnek érzem azt, ami itt van. De ez nem baj, kicsit előreszaladtak az érzelmek és nehézkesen követi az ész. Pedig most az kell, nagyon... Kis autóm darabokra hullik, mindíg csodálkozom azon, hogy mennyi alkatrésze felesleges :) Végülis: minden reggel ki tudtam eddig nyitni legalább az egyik ajtaját és egy kivétellel (oh igen, a kocsinak lelke van, na ARRA az útra amúgy is kár volt beneveznem) sikerült is elindítani és eljutni az úticélomhoz. Vannak dolgok, amit lehet szeretni, de van amiket csak egyszerűen "használni" kell és cserélni, ha itt az idő. Ismét havazik, jó alkalmat teremtve arra, hogy ki se dugjam az orrom otthonról munkaidőn kívül. Úgy sem mennék sehová, végre jólesik a pihenés. Vicces dolog a türelmetlenség. A lényegét akkor érted igazán, ha tovatűnik. Olyankor úgy érzed, hogy mindíg neked kell várnod másokra és a lehetőségeid soha nem jönnek idejében. Persze ilyenkor vonzod a pörgést: jót és rosszat egyaránt, de a lényeg az, hogy a végén magad sem látod át szövevényes dolgaid. Amikor már benne vagy az élet sűrűjében két esélyed maradt: futni utána vagy lassítani. Az előzővel az a baj, hogy te lehet, hogy már nyélen motorozol, de a élet még mindig gyorsul. A másiknál pedig tudni kell hol vannak a határaid a destruktív tempo és a megalkuvás közt. Megtaláltam... Erről szólt ez a post. :)