Minden egy irányba vezet. Ugyanoda, ahova mindíg is vezetett. A jelek egyértelműbbek nem is lehetnek, mert kutya nehéz az út. Mindíg is így volt és SOHA ne legyen könnyebb. Percről percre erősödöm és az érzés is hogy megéri a küzdelem. Amíg nem számított, addig könnyedén ment minden, faltam a kilómétereket mert nem volt fontos, illetve nem a végcél volt fontos.

Olyan értéket találtam, amit nehéz szavakkal illetni. Szellemiséget, értelmet és érzelmeket vártam, cserébe kaptam egy olyasvalakit, akiben ez a három dolog nem szétválasztható. Ő csak éli az életét, ösztönösen és kifinomult intelligenciával. Vannak hibái, ettől lesz szerethető ember. Makacs és türelmes. Irányít és teret hagy, hogy irányíts. Szerényen öltözik, mégis szexi. Határozott, de meggyőzhető. Egyszerű és mégis: az értékei a végtelenbe nyúlnak. Az életébe belead mindent és (ha nem is várja el) megérdemli, hogy én is beleadjanak mindent. Konstruktív... Végre...