Hadd idézzek vissza egy tavalyi emléket. Karácsony és szilveszter közt terveztünk közös programot egy jóbaráttal, aki tanúja volt az elmúlt hónapoknak. Elválaszt minket vagy 2500 kilométer, mégis lélekben és virtuálisan mindíg ott volt, ha kell. Érdekes barátság a miénk, együtt nyomkodtuk a számítógép billentyűit éveken át, osztottuk meg egymással örömünk-bánatunk: mutattuk be egymásnak hölgyeket, akikről "akkor és ott" azt hittük, hogy ők életünk értelmei... Ha pedig borult a világ, voltunk egymás kéretlen támaszai.
Pizzát sütöttünk. Életem legfinomabb pizzáját. Pármai sonka, trappista, kukorica... A tésztában olivaolaj. Sör és narancslé kísérőnek az éppen aktuális "vallás" szerint.
Egy óvatlan pillanatban leteszi elém az ajándékát, amiről mindketten tudtuk, hogy PONT LESZ A MONDAT VÉGÉN. Most került rá sor, hogy megnézzem, féltem tőle, mint a tűztől, mert ismerem az EMBERT, aki adja és tudom, hogy nem beszél mellé... Hát nem beszélt. Többször vissza kellett "tekerni a filmet" menet közben, hogy értsem Nick Nolte szavakat elharapós, amerikai akcentusát, mert a felirat vacak és értelmetlen.
Ha már elvesztettél mindent, akkor ráérsz csak azzal foglalkozni amit szeretsz, nem a cél elérése adja a boldogságot, hanem az út a cél felé... Magyarázd ezt el egy olyan türelmetlen embernek, mint én. Nehéz lesz! Van egy T-80asom, tele kerozinnal, beletörtem a kulcsot az indítóba és téglát ragasztottam a gázpedálra. Így nehéz lesz az útra figyelni... :)
Mindíg azt a legnehezebb szeretni, akinek a legnagyobb szüksége van rá! Eltekintve a tüdőgyulladástól ami van, de soha nem szokott megállítani: EZÉRT vagyok most itthon hétvégén. Leckét kaptam Tőle, pedig még alig ismerem.
"There is never 'nothing going on'
There are no ordinary moments"
...ez a része már működik, kösz. :D
Kedves Márton: köszönöm a pontot... Ami a DVD-t illeti azt hiszem odaadom egy olyasvalakinek, akinek nagyobb szüksége van rá és talán neki is segít annyit, mint nekem.
