inno blogja

Az esküvőről címszavakban: modern, aranyos, vállalhatatlan, lendületes, scientolog beütésű, kicsit infantilis és teljesen az ifjú párhoz illő. Különös és egyben pozitív élmény volt: köszönöm, hogy ott lehettem és felfoghattam a lényegét: olyan szeletét mutattátok be nekünk közös életeteknek, amire nem volt eddig rálátásunk. Sok boldogságot dinkák! :)

Szeretem az adrenalint. Felér egy levél XXL-es Alíz féle atombombával, ami már csak szülőhazájában legálils. Imádtam, hogy kedvenc unokaöcsém már megint hálás vigyorral vette tudomásul, hogy "oroszlánkirályoztunk" egész este az esküvő alatt: (megragadtam a combjánál fogva és ülő helyzetben kitartottam és forgattam, mint ha körhintában ülne. Kell hozzá egy kis kondi, ami most nem volt meg, pórul is jártam.) Szinte sorsszerű a lelki padlófogás után a fizikai. 1 hét injekciózás után tudom, hogy nincs sérvem: tudom a különbséget. Ettől függetlenül reggel MR vizsgálat, na hálistennek nem vagyok klausztrofóbiás: kifejezetten élvezem feküdni egy Szputnyikban, ami 2315-ben fel fog érni a holdra! :) (szputnyik-nyik-nyik! bocs :)) Minden valószínűség szerint ingeráram és TENS kezelés (idegstimuláció változó frekvenciájú váltóárammal) vár rám vagy 1 hét hévízi kondicionáló (koncentrációs) tábor. Részemről egyikhez sincs kedvem most, felülök a bringára holnap és megnézem mennyit bírok tekerni.

Korán volt a másnap. Egy hirtelen döntés folyományaként Budapesten töltöttem a vasárnapot. Volt egy útitársam is: Tamás. Ő a sógorjelöltem, mintha az ikertestvérem lenne: "szánalmas" álmodozó halak, mint én. Beszédét szív vezérli amiben csak zavart okoz az ésszerűség. Sokáig keresett ő is és ahogy a dolgok állnak társra lelt a hugomban: jót beszélgettünk és (hülye érzés) tudtuk mi zajlik a másikban, így a lényegi kérdések, melyeket fel sem tettünk, intuitív énünkben eldőltek rég. Áááá... Nagyon jó fej! :D

Hónapok teltek el és mégis: szükségem volt egy szelet pizzára egy Westend-es standról. Ezen a pár négyzetméteren megfordultam már négy leányzóval, hol én voltam szerelmes, hol a hölgy, hol mindketten. Vicces volt most EGYEDÜL enni és emlékezni sok szép és kevésbé szép pillanatra. Egy percre eszembe jutott a 2010-es horoszkópom, amiben nincs helye a viszonzott szerelemnek... Jó ötletnek tűnt keresni egy szép helyet, venni egy jó erős kötelet és véget vetni a szenvedéseknek most, hogy végiggondoltam mindent ami fontos volt és ezen a helyen történt. Kerestem egy tükröt és belenéztem. Egy vénember nézett vissza rám, akinek a szeméből teljesen kihúnyt a tűz. :( Minden ember életében kell egy ilyen pont. Egy pont, amikor elhatározod, hogy ennél lejjebb soha nem adod...

Előveszed a telefonod, ami a hét legfontosabb pillanatában hagyott cserben. Küldesz egy SMS-t egy telefonszámra, melyről egy fontos beszélgetést szakított félbe egy halott akkumulátor. Nincs válasz... Hosszú percek telnek el, majd megpróbálsz századszorra forwardolni ugyanezt a hívó saját telefonjára: 99 alkalommal visszapattant az SMS. Sikerült... Visszahív... ...és megváltozik minden. Andris, Alíz ne haragudjatok. Hogy mi történt velem nem mondhattam el, talán megértitek, ha olvassátok az előző bekezdést. Nem mondhattam el, de még mindíg nyilvánvaló: a homlokomra van írva, hogy B-ig jutottam az ABC-ben és képtelen vagyok továbblépni. Magam sem értem az okát... Képtelen voltam ettől szabadulni. Hiába rángatott tiszta erőből pár jóbarát. Nem bírtam kiverni a fejemből, hogy lesz még egy esküvő, ahol ott lesz ő és nem tudom kilométerekről elkerülni. Boldog öleléssel fogom üdvözölni majd exem és a párját, de vele nem tudok majd mit kezdeni...

Rengeteg új értéket kaptam pedig. Egy lecsupaszított lakást, amiből hetek múlva otthon lesz, bármennyire is kompromisszum vékony betonfalak közt élni.

 Kaptam egy új háziállatot. Megtanítottak rá, hogyan kell vele bánni: símogatni, szeretni, nevelni, tanulni és általa többé válni. Remélem, hogy egy nap lesz majd annyira fontos az életemben, amennyire szeretném. :) (bocs a tréfáért :)) Jah és nem árt letölteni az ALSA mixert, mert alapból 2%-ra kalibrálja be a hangerőt a hangkártyán. Márti néninek köszönöm életem legfinomabb székelykáposztáját: áh ez nem így nem fair. Soha nem leszek képes viszonozni a kedvességet...

Szetettem volna egy slusszpoént hétvégére. Az egyik kolleganőm szívesen tartott volna velem hazafelé és túl soknak tűnt a véletlen ahhoz, hogy véletlen legyen. Hiába a lehetőség és a kölcsönös vonzalom hétköznaponként, ha a hétvégén nem tudunk szabadulni az általunk erősebbnek vélt szálaktól. Készséggel beismerem, hogy működik a vonzás törvénye és vele együtt a taszításé is: nem hívott és én nem éreztem azt, hogy megkérdezzem tőlé, hogy velem tart-e vagy egy kényelmetlen busszal óhajt hazajönni.

Búcsúzóul megkaptam a kérdést a pofámba, ahogy kell: "Fel akarsz te költözni Pestre egyáltalán???"

Választ is adtam, de mindketten tudjuk, hogy nem adtam igazán. Nem halogathatom tovább a döntést... Késő van. Lefekszem. Ennyit tudok most kinyögni...

:(

update: Véletlenek nincsenek, csak rosszul megadott telefonszámok (bocsi :)) és tönkrement termosztát gombák... :D Van valami roppant vicces abban, hogy fél szemed a hőmérőn és időről időre el kell árasztanod a légteret 40 fokos levegővel, hogy ne főzd meg a motort. Sikerült, hazaértem egyben, a forróság pedig kifejezetten jót tett a derekamnak. :)

Esküvőre megyek... A párocskával talán 3 éve futottunk össze egy scene partyn egyetlen alkalommal és nem értettem, hogy mit is találtak meg egymásban. A vőlegény unokatestvérem, életünk első 25 évét napi szinten töltöttük együtt...

Úgy tűnik nem csak én változom. Ős "kocka" volt ő is, egy kanyi vasat nem tettem volna rá 10 éve, hogy előbb lesz házas ember, mint én. Keresem a szavakat, mert nagyon összetett az érzés. A párját egy keresztény közösségben találta meg és be kell valljam, összeillenek. Amikor ilyesmivel szembesülök mindíg átértékelem kicsit a saját életemet, de ezúttal egy kottányit nem sikerült előrelépnem: tényleg olyan pár kell nekem is, akinek nincs egyénisége és az élete Rólam szól és az enyém Róla? Ők úgy tűnik ilyenek és az ő útjuk természetszerűen sokkal könnyebb...

Nekem kell, hogy legyen egy kis saját életem és a jövendőbelimnek is... Hiszem, hogy van olyan, aki elfogad és elfogadható és a saját dilink mellett jut kakaó a másikra. Ettől még örülök az ő boldogságuknak, ez a nap az övék.

Sok boldogságot Margaréta és Tamás!

Lehetne a post címe az elhíresült "diszfunkcionális dolgok" szóösszetétel, de most inkább mégsem. Tavasz van és vége a takaréklángnak: itt az ideje befejezni dolgokat, mint például ezt:

www.conspiracy.hu/temp/inno/2009.ogg

Az apropó amiből készült irreleváns, ma már csak egy magára hagyott rózsa, amiről megfeledkezett a kis herceg. Ettől még vállalható és most először az életben teljesen pozitív élmény az elejétől a végéig. Sokat gondolkodtam a sorsán, de végül az a döntés született, hogy itt fogom promotálni: változatosabb társaság nem is alkothatna róla véleményt. Fogadjátok szeretettel!

Ha érdekel mi az, akkor könnyedén összekukázhatod wikipedia oldalakról az esszenciát, bár a két diplomás kolleganőm, fejlett általános műveltséggel és nyitottsággal a világra képtelen volt felfogni a leírt szavak mögött az értelmet.

Ha azt mondom művészet, azt kérded, hogy mi a célja?

Nehezen érted, hogy l'art pour art, mert Monthy Python-t is csak elfogadod néha és nem érted. De ez a mű meg sem szólal: kockák és amorf alakzatok forognak, jobb esetben szinkronban a zenével, amit ritkán tör meg direkt mondanivaló. Kell, hogy érezd az átvirrasztott éjszakákat, az átlépett technikai és belső határokat, valamint a tényt, hogy a mű számodra nem irreleváns. Gondolatokat és érzéseket ébreszt, mint egy festmény, amin napokig piszmogott Van Gogh például.

Értened kell, hogy a művek elsődleges célja a megmérettetés, a tapsvihar, vagy a szolid elismerés, amivel a nagyközönség saját izlése szerint díjaz egy versenyen, vagy csak egy egyszerű demovetítésen. Természetesen a produktum nem kerül süllyesztőbe: íratlan szabályok szerint szortírozódik virtuális galériákba, ahol bárki megnézegetheti, ízlelheti, mint egy jó bort. Egy dolgot nem tehet: nem ragaszthat rá saját cimkét.

A demoscene örök. Mindíg készülnek virtuális értékek, amelyeknek nem célja feltétlenül a beléjük fektetett idő pénzzé konvertálása. Kiváló lehetőség általa nyomot hagyni a multban és oldalakat kitölteni vele portfolioban.

A demoscene halott... Halva született, mint minden dolog, ami után emberek tömegei rajonganak. Óhatatlanul lesz idővel megvásárolható termék a multik polcain, avagy válik érdektelenné, mert amit pénzért adnak az emészthetőbb, koncentráltabb és elérhetőbb értéktelen érték.

A demoscene él és élni fog mindaddig, amíg érted az igét: "Firg rulez!"

Háziorvos - beutaló neurológiára/MR-re - 2 decis injekció/nap a hátsómba.

Most ott tartok, hogy csökkentett módban tudok felállni, mint egy megborult Microsoft termék és reménykedem, hogy a elég lesz egy defrag és nem kell ujratelepíteni mindent...

Igen, félek a késtől és újabb két elvesztegetett hónapból az életemből. Semmi extrát nem csináltam, csak sok volt az ülés kényelmetlen forgószékekben...

Itt az ideje a levegőváltozásnak.

...Velorex kapitány kiszáll *kssh*

o7

- Jó estét kívánok, Igazmondó István vagyok, az IRL riportere. Interjút készítek a blog szerzőjével és amennyiben zöldágra tudunk vergődni, a következő számunkban meg is fog jelenni az anyag. Szóval kedves névrokon, hívhatom Inno-nak?

- Csak, hogy világos legyen melyikünk a riporter és az alany: igen.

- Ön különleges szakaszában van az életének, szeretne róla beszélni?

- Kiraktam az elakadásjelzőt és szerelem a defektes kerekeim és csak szerelem és szerelem...

- Node kérem ez méltatlan Lázár Ervinhez!

- De attól még igaz.

- Ugyan már, Ön egyedül él kedves Inno! Melyik hölgyről is van szó éppen? Beszélne róla bővebben?

- Nem szívesen. Ha arra kérne, hogy beszéljek a nőkről úgy általában, akkor beszélnék a 1 percig az exemről, 10 másodpercig az összes többiről és igen... Róla, hetekig...

- Tovabbléphetne már, ez egy lefutott történet.

- ...

- Igazán nem akarok a lelkivilágába gázolni, de a szerelem az kölcsönös dolog és önző ha esély sincs a viszonzásra. Önző a hölgyre és Önre nézve is.

- De attól még ott van...

- Erre nem tudok mit mondani: Önnek kell megemésztenie azt, amit a tükörben lát, bármennyire is fáj. Hogyan képzelte el a jövőjét az elkövetkezendokben?

- Ezen a héten sokmindenre választ kapok.

- Köszönöm a beszélgetést!

- Sose köszönje, hiszen mi ketten egyek vagyunk, riporter és alany.

- Természetesen, csak a riport kedvéért lettünk különálló személyek.

Csodaszép...

Aludni is fogok majd... A hétvégén... Talán...

update:

Bocsánat. Rengeteg gondolat, de inkább szavak kavarognak a fejemben, amiknek érni kell még, hogy összefüggő gondolatokká váljanak. Kényesen vigyázok arra, hogy dühöngő bika legyek ismét, energiáim egyelőre elnyeli egy megmagyarázhatatlan fekete lyuk.

Igyekszem felfedezni az élet rejtett értékeit: a házi készítésű tormát; a sonkát, amiből még nem ehetek, hiszen most raktuk össze a füstölőt; a tojást, amelynek a sárgája akkora, mint a multik polcán méregdrágán megvásárolható társáé.

Nem bírom kiverni a fejemből egy régi beszélgetés egy mondatát: "Volt valaki az életemben pár éve, de ami az után volt az csupa DISZFUNKCIONÁLIS dolog." Ez a szó kiemelve ma is felborzolja a kedélyeim. Fogalmam sincs miért...

Nyugodt készülődés, a másnapos fejfájást elnyomja az adrenalin.

Kis összeesküvések készülődnek szerteszét és a mérleg himbálózik, mint egy kakashinta, amely minden végállásnál padlót fog. Kell a francnak az egyensúly most!

Ma teljesítmény értékelést készítenek rólam, ha magamról kéne írni sorokat, akkor elfogna a röhögőgörcs. Reálisan látnak de egyet nem tudnak felmérni: évek óta elértem a határaim ezen a helyen és én az a típusu ember vagyok, aki csendes nemtörődömséggel veszi tudomásul, ha nem veszik figyelembe olykor éles, de igaznak vélt kritikáit. Nincsenek nagy igényeim: néha elég egy aprósag, egy gesztus, hogy figyelnek rám. A ha kapok egy normális szervát, akkor a return általában olyan, hogy senkinek nem lehet rá panasza.

Nem találom a mágnes kapcsolóját. Talán nem is kell, lehet, hogy elég lesz leárnyékolni egy kicsit. Most nem ennek van itt az ideje. Tavasz van és a dolgok ilyenkor kerekebbek... Talán nem is vagyok annyira öreg... :)

Vannak napok:

- amikor amihez hozzányulsz arannyá válik

- amikor a világ legellenszenvesebb embere leül melléd és két perc alatt puszipajtások lesztek

- amikor azt érzed, hogy megfeledkeztek rólad, de FELHIVNAK és közlik, hogy nincs így

- amikor be kell rúgnod csak úgy, hogy kijózanodva megváltsd a világot

- amikor egy napon át Fear factoryt hallgatsz és a hideg futkos a hátadon, annyira jó

- amikor kétszer annyit teszel, mint előző nap és mégis unatkozol

- amikor véget ér valami nagyon fontos

- amikor örömmel várod a holnapot

...de a legjobb érzés az, amikor rájössz, hogy ez mind MA történik veled! \o/

(bzmg) :o

Juj de szeretem!

Ha fontos döntés előtt állsz és teljesen tanácstalan vagy, akkor a tanácstalanságra is működik a vonzás törvénye. A mérleged mindkét serpenyőjébe grammra pontosan ugyanannyi érvet kapsz súlyként és semmi nem fog eldőlni, mert EZT AKAROD.

Ma beszéde volt velem a főnökömnek. Hülye dolog, mert kb. öten értnek és ebből kettő a közvetlen főnököm. Akik tisztelnek többen vannak de a két halmaz uniója gyakorlatilag egy ember. (Bocs, a többiektől, akik ezt zokon vennék a helyzet nem egyszerű: Ti nem azért tiszteltek, amilyen vagyok, hanem amilyennek láttok. Következésképp ő lát jól, illetve lát úgy engem, ahogy én magam a tükörben) Félrehívott és a maga visszafogott módján közölte, hogy számít rám, viszont ha terveim vannak itt, akkor vegyem komolyabban a munkámat. Teljesen igaza van. Hiszitek, vagy sem EZ megmozdította a mérleget. Lehet, hogy még nem dőlt el a sorsom, de azt már tudom, hogy EL AKAROM DÖNTENI!

El is felejtettem a csekklistát... Teljesen mindegy hol van a sajtpapír, a fejemben bent az összes pontja... Könyvtárban már jártam, vizsgaidőpontot azonban még nem kértem...

Találós kérdés: Mitől működik egy kapcsolat?

Őszülő fejjel talán kicsit gáz ezt megkérdezni, de ha jobban belegondolunk, nincs rá jó válasz. A legrosszabb rész, amikor le kell ülni egymás mellé és megkérdezni: "hogyan tovább?" Ha sokadszorra sem sikerül, akkor legszívesebben már az első randin feltennéd és állnál tovább, ha a másikban nem látsz semmilyen fantáziát.

Végre... Megjött a az énem, amibe nem szólnak mások felé irányuló érzések. Nem menekülhetek a multamtól, de belőle táplálkozom, mert... az legalább én voltam és jól éreztem magam kocka magányomban. Be kell vallanom: az érzés ma is ízlik. Jó érzés lefogni egy egyszerű akkordot a klaviatúrán és mélyről jövő bizsergéssel konstatálni, hogy ez én vagyok... Jó érzés blogot is írni ez új és más... Ébred a rágcsáló is, türelem..

Ismét zen van, de semmi nem lesz már a régi: továbbléptem és ez jó.

Igen... Talán már említettem, hogy egy szép napon, ami talán soha nem jön el, szeretnék nyitni egy éttermet. Elkezdtem egy ideje írogatni, hogy milyen menüket szolgálnék fel: legtöbbje saját recept és még tesztelésre vár a széles közönség előtt... Lehet, hogy nem értenétek, hogy mit is keres a steak pácában a barna cukor és a szegfűszeg, de higgyétek el, kell bele! :)

Az új találmányom egy "desszert".

Nem írok le minden titikot, de piskóta, vaniliafagyi, cider és tejszínhab az alapja... Az arányokon nem árt finomítanom még, mert akkorát ütött most, mint fél üveg vodka éhgyomorra.. Akit érdekel, lehet jelentkezni kóstolásra! :)

Nem megy nekem ez a post szünet. Andrisnak üzenem, hogy munkahelyen egy új projekt indul, amin redhat disztrib munkaállomások lesznek és TERMÉSZETESEN Centos lesz rájuk telepítve! Előtte csak messzíről láttam linuxot. Szerinted? :D:D:D

Nem vagyunk egyformák... Kezdem tapasztalni. Szó se róla, nem volt semmi ez az évkezdet és vége van az első fejezetének. Szebb nem is lehetett volna, önismeretileg rengeteget tanultam belőle, (az ősz hajszálakat hagyjuk, már megszoktam, hogy a keserű tapasztalatokkal sokszorozódik a számuk) és az teljesen biztosá vált, hogy amit keresek, az valami nagyon hasonló lesz ami a szellemiséget illeti, de minden másban talán "egyszerűbb". Egyszerűség... Milyen furcsa szó ez. Van aki az értéktelenséggel azonosítja, de nálam többet jelent: sok futott kört és tapasztalatot, ami mögött megfontoltan és kellő időt hagyva születik meg a döntés, amely csak első látásra "ösztönös".

Nehéz elfogadni azt, ami van, de ezer apró jel kíséri ismét az utam és bízom a szerencsémben...

Nem szép dolog, hogy a világ kezd szétcsúszni. Persze nem komoly dolgok, hálistennek magam körül, amennyire lehet, igyekszem rendet tartani, de konkrétan az az érzésem, hogy túl a saját kis életteremen mindenki mélyvízbe került és igyekszik fennmaradni.

Van aki kétségbeesetten integetve, van aki pedig hangosan kiabálva kér segítséget. Az ajtómon egy cetli: a közös képviselő látni kíván az esti órákban egy "fontos ügyben". Eszébe nem jutott volna a postaládámba dobni egy levelet és megemlíteni néhány részletet... Bizonyára nem sejtette, hogy minden nap éjfél környékén érek haza mostanában, illetve arra sem gondolt, hogy esetleg zokon veszem, hogy lóg nekem 500 forinttal az előző rezsiköltségből, mert hogy "nem volt nála apró". Bocs... :)

Kis cégecskénk is vicces hét elé néz: prezentálni kell valamit napokon belül, különben jön az a bizonyos "hátulról vazelin nélkül". Egy picit még tudok gyorsulni és "lekövetni az eseményeket" és nem lesz itt gond. Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy 3 év késés után "esetleg" tojhatnék a dologra magasról. Megoldjuk, mert meg kell oldani.

Továbba itt van a legfontosabb kérdés: a hogyan tovább... Gőzerővel tanulok tőlem távol álló dolgokat, lassan ujjáéledő motivációval. Megmosolyogtató, hogy a magánéletem már megint a döntéseimmel szemben halad: nem tudok napirendre térni affelett, hogy amire nincs feltétlen szükségem, azt megkapom és kérnem sem kell...

Kaptam egy levelet a Polgármesteri Hivataltól. Megsaccolni sem tudom, hogy emberi időben melyik nap tudok elszabadulni és felvenni a csomagot, illetve a tartalmáról sincsenek sejtéseim. Egy elhagyatott postahivatalban szoktam feladni a csekkjeim amúgy: semmi kedvem sorbanállással órákat eltölteni... Sajnos ezúttal kénytelen leszek.

Zárom soraim egy időre. Köszönök minden jókívánságot és szurkolást, de úgy tűnik a forgószelet megszelidíteni számomra túl nagy feladat... Talán Ő is elfárad majd egyszer és felfogja, hogy mennyire kevés az érték és az idő, hogy rátaláljon. Ami az életemben most következik, az a "szükségletek kielégítéséről" szól elsősorban, az alapozásról és a regenerálódásról. Hiszek az értékrendemben, és próbálok nyitott lenni, bárki is keresztezi majd az utam ezután. Ne szomorodj el kedves olvasó: az élet nehéz pillanatai elől nem futhatok el, nem én lennék, ha nem néznék vele szembe most is. Nem vagyok tökéletes, de talán többet érek annál, hogy leragadjam egy helyen és időben: soha nem lennék képes "eseményeket lekövetni" egy életen át, másokra várni és arénák falait döngetve megöregedni. Ezért hát újfent lesz blog, amint találok értelmes és követhető utat, bármennyire is tűnik most minden más értéktelennek...

Nem is olyan nehéz. Számodra semmit nem jelent, hogy a magába feledkező néninek szólsz, hogy ő következik a sorban, de amit cserébe kapsz az sokkal értékesebb: mindenki Rád figyel, mosolyog és örömmel konstatálja, hogy nem veszett ki a világból a kedvesség. Lehetsz az élet művésze úgy is, hogy hagyod folyni a saját medrében és ha itt az idő önmaga ajándékoz meg apró örömeivel.

Talán érdekes szavak ezek a szerzőtől, aki önszuggesszióval próbál céltudatosan élni és saját maga irányítani a sorsát. Muszáj, hogy meg legyen a helye az életben a képességnek, hogy meg tudsz javítani egy leszakadt fiókot, de annak is, hogy a házi termoszos tejeskávé és pogácsa mellé friss zöldséget és felvágottat varázsolj az asztalra...

Hiányérzetem van. Hiába örülök megszámlálhatatlan, de fontos apróságnak az életben, ha az ellenpólus nem erre kapható. Észreveszi, szóvá is teszi, de az ő értékrendjében ez jelentéktelen apróság.

Illetve...

...eltörpül a mindennapi fájdalom mellett...

Nehéz egy ateistának hitről prédikálni. Számára a gyógyszer és az idő gyógyít az erő és a hit helyett... Természetesen van a két halmaznak uniója: ha hiszel a gyógymódban, gyorsabban regenerálódsz. Néha viszont erősnek és hittel teltnek kell lenni, mert regenerálódni nehéz és beláthatatlan energiákat emészt fel. Könnyebb egészségesnek maradni, mint gyorsan gyógyulni.

Ezeket a dolgokat nem tudom hova tenni és vagyok képtelen szabadulni a gondolattól:

...hogy miért nem működik a szimboizis.

update:

Nehéz felismerni egy általad tökéletesnek vélt világról, hogy axioma. Senki nem akarja kikezdeni, mert kikezdhetetlen. Helyette van másik értékrend, ami attól lesz szintén axioma, hogy érinthetetlen...

Istenem de jó ez. Már megint itt vagyok, bent az arénában...

Ez most nagyon más, bár az arénák soha nem ugyanolyanok. Van egy értékrended, ami hihetetlenül erős, hiszen egy életen át építed. A végén pedig ott van valaki, aki megmutatja végre, hogy milyen MEGFELELNI neki.

Talán ez az a hely, ahol nem kell törődnöm a kimondott szóval és szembesülnöm sem a következményeivel. Szombaton megtapasztaltam, hogy milyen tökéletes életem lehetne, ha kapnék hozzá egy kis szerencsét. Kemény dolog azt tapasztalni, hogy megérted és elfogadod a másikat, de Neki az utóbbival gondjai támadnak. Szeretnél minőséget, de a társad nem fogja fel ennek az értékét (az értékeid), csak azt látja, hogy hiányzik egy apróság, ami nélkül előretekniteni sem érdemes.

A szemébe nézel, ami erőt sugároz. De az erő mögött összeszorított fogak vannak, amivel próbálja fenntartani azt a kicsit, ami még maradt Neki az életben. Ő sem isten, halandó és esendő ember, aki képtelen belátni az individum gyengeségeit. Próbálja fenntartani a látszatot, hogy Rá mindenki támaszkodhat mert Ő a családfő.

Nehéz a szív. Egyrészt ott van a vágy, amivel áhitozol utána és a szeretet, amivel üldöznéd és figyelmeztetnéd, hogy rossz úton jár. Nem tudod kiverni a fejedből, hogy talán Te vagy az egyetlen, aki segíthet rajta: mások sajnos nem látják a gyenge Nőt az erőt sugárzó entitása mögött...

Nehéz a fej is. Évekig keresheted, míg találsz hozzá foghatót. Nem kell a nyugalom és a megalkuvás. A tűz kell, az ellenpólus, amit Ő testesít meg.

Talán nem fair play, ami itt folyik. Neki most nincs lehetősége reagálni, az életét offline kolostorban éli mostanság. Érdekes párhuzam, hogy a való életben ezt "munkavállalói szabadság"-nak hívják.

Elfáradtam és nagyon nehéz egonak lenni most. Ellenben tisztában vagyok azzal, hogy nem lehetek erős, ha nem regenerálódom. Itt az idő belátni, hogy ezt a játszmát elvesztettem és bármennyire fáj: nem segíthetek és nem nézhetek vissza. Rengeteg értékes idő folyt el a kezeim között, de nem bánom, mert tudom, hogy nem légvárakat építettem. Vasbetonból vannak és soha nem fogom őket lebontani... Nem biztos, hogy szükség lesz rá...

Vacsorára megettem egy egész grillcsirkét és lekísértem fél üveg vodkával. Sajnos még mindíg nem tudom hogyan tovább, de azt hiszem ideje lefeküdni...

...régebbi évjárat, melynek aromái új lendületet kapnak a friss levegőtől. Kivárom az időt míg így lesz és lassan kortyolgatva elfogyasztom. Mire kiürül a palack tudni fogom, hogy mit is írjak ide. Addig is mindenkinek aki válaszokat szeretne fel nem tett kérdésekre, meg kell elégednie egyelőre a 42-vel.

Nem az időt húzom, csak megérteni és kivárni óhajtom míg a partnerben is megérnek a dolgok, még ha néhány napba bele is telik. Jómagam mindenre megkaptam a választ és ennek így NEM LEHET ROSSZ VÉGE, BÁRMI IS LEGYEN AZ!

i can sense it
something important
is about to happen
it's coming up

it takes courage to enjoy it
the hardcore and the gentle
big time sensuality

we just met
and i know i'm a bit too intimate
but something is coming up
and we're both included

it takes courage to enjoy it
the hardcore and the gentle
big time sensuality

i don't know my future after this weekend
and i don't want to

it takes courage to enjoy it
the hardcore and the gentle
big time sensuality
 

Vicces, amikor majdnem kimondják helyetted és megint Björk! :)

Nem szeretem, amikor helyre tesznek. Olyan, mintha kapásból rám erőltetnének egy alárendeltségi viszonyt. De most komolyan: miért is kell nekem olyan értékrend, amiben a szabályok ki vannak mondva és azok betü szerint betartandók? Az élet nem törvényszerű és a sója abban van, hogy mozgásteret és lehetőséget kapsz néha túllőni a célon és mosolyogva tekinteni arra, hogy a tapasztalatlan emberként milyen baklövésekre vagy képes, még ha ez nem is jár feltétlenül "büntetéssel". Bennem megtört valami. Nem hibázhatok. Nem magam miatt, hanem az általam kreált vesztenivaló miatt. Ha csak egy munka lenne, amiért pénzt adnak, akkor becsukott szemmel ledarálnám és eltenném a jussom. Ha biztos lennék abban, hogy "csak" megszereznem kell és megtartása nem kerül plusz energiába szintén örömmel csinálnám végig. Egy pillanatra megszakadt a kör: nem kell amit adok és nem is kapok semmit... Buta dolog, mert közben a legfontosabb értékekről folyik a diskurzus: kinek mire van szüksége az életben. Tűz és víz, logika és emoció... Borzalmas pusztítást tudnak végezni egymásban, de a legerősebbek, ha egy irányba néznek és mozdulnak. A logikának idő kell, az emociónak pedig időtlenség. Semmi esély a kompromisszumra, az egyetlen lehetőség a teljes és mérnöki pontosságú szinkron.

Elnézést kérek az olvasóktól emiatt a bejegyzés miatt. Valójában most magamat edzem és keresem azt ami tegnap még megvolt. Nem tűnhetett el nyomtalanul a tökéletesség! Ami tegnap végtelen volt az ma is az.

Ami tegnap jó ötletnek tűnt, annak muszáj ma is annak lennie. Valójában nem sok dolog változott: véghez viszem azt amit elterveztem, még ha nem is tetszik a szabály alkotójának. Furcsa egy pár vagyunk mi ketten, tűz és víz. Önkéntelenül mutatjuk be egymásnak valódi énünk új aspektusait, hiába is szólt mindkettőnk eddigi élete önismeretről. Nagyon durva érezni, hogy az erőnk nem egyszerűen összeadódik, hanem megsokszorozódik.

A tökéletesség, a kaliber és a végtelen/féktelen erő árát meg kell fizetni. Pontosan tudni kell, hogy hogyan tovább: ésszerű és mérhető mennyiségű energiát kell belefektetni. Ha elérted a határaid jobb megállni és elgondolkozni a tényen, hogy elég erős vagy-e erősebbé válni. Az idő most az egyszer ellenem dolgozik: a terv tökéletes és rugalmas, de a cél elmosódott és kevésbé motivál.

De ettől még kell... Nagyon...

Szüleimhez vitt az utam, bejelentés nélkül toppantam be hozzájuk. Kerestem egy fogódzkodót, egy másik oroszlánt, aki történetesen a saját anyám. 1 nap van a születésnapjuk közt és zavarbaejtően sok a közös vonás. A hugom szerint ösztönösen kerestem valakit, aki hasonlít rá, de NEM ez a helyzet. Hihetetlen, mégis igaz: a saját édesanyám látom ma sokkal tisztábban Általa és döbbenten fedezek fel benne új értékeket és csiszolatlan éleket 35 év múltával.

Valami NAGYON nem stimmel! Hazafelé átmentem az összes piroson és nem érdekelt, hogy ki merre közlekedik és fényképez... :o Voltak mostanában nehéz napjaim, de ez most valami más. Nyugodt vagyok és hidegvérű, mint egy gyilkos... Bár érteném mi ez, mert a helyzet, amiben vagyok alapvetően pozitív. Adni szeretnék és kapni fogok, reménykedve benne, hogy ez mindkettőnk számára elég és előremutató. Nem tehetem meg, hogy ne viseljem büszkén a terhet, ami majd összeroppant. Nem tehetem meg, hogy biztosra menjek, de ami legnkább nyomaszt, az az, hogy holnapután nem törhetem át az összes falat.

"I CAN NEVER DIEEEEEE!" \,,/

Hé, hát ezt így hogy?

Szerda van és teljesen üres a napom. Ez meglepő, mert hetek óta nyüzsi van virtuális életemben és nem csak azért, mert új szelek fújnak és órákat töltök levelezéssel, hanem az MSN kontaktjaim is erősen megcsappantak ma. Közük sincs egymáshoz és mégis: egyszerre lett úrrá rajtuk a "tavaszi fáradtság", avagy a kivédhetetlen hajlam a "nagytakarításra". Délelőtt a várost jártam, hogy beszerezzek egy dolgot, de rájöttem, hogy a kocka lét és a járatlanságom a kérdésben óhatatlanul gördít akadályokat az igényeim és a kínálat közé. Bocs a virágnyelvért, ígérem ezt feloldom, amint az egyik kedves olvasómnak szánt apróságot megtalálom végre :) Természetesen interneten található töménytelen mennyiségű belőle: pár tetszene is, csak... Ezek a dolgok hosszabb időre szólnak és az értékük a szépségükben rejlik. Ha ajándékba veszel valamit, akkor nem kielégítő a három napos garancia: teljesen mindegy hogy azért küldöd vissza, mert valami baja van, vagy egyszerűen csak nem tetszik. Odamennél és kiválasztanád magad, csak szembejönne már! :) Lesz rá egy egész péntekem, hogy rá találjak... Édes istenem, de rég csináltam már ilyesmit... Járni a várost, összefutni az ismerősökkel, akik kitörő örömmel vagy szánakozó mosollyal relaizálják, hogy menthetetlenül szerelmes vagy. Ismernek és komolyan vesznek, pedig téged nehéz...

Természetesen az előző postban Rob Zombie munkásságát méltattam, nem a Mátrix trilógiát :)

Na szépen vagyunk, teljes a publicitás úgy látom. Örvendő ex, parázó kisoroszlán és még ki tudja hány ember, akihez így vagy úgy közöm volt/van olvas engem és ennek fényében igazán vicces tud lenni az explicit őszinteség. Nincs ezzel baj, sosem volt, ne pókerezzen az akinek nincs elég zsetonja. :) Ígérem, hogy lesz itt még sok okosság, mert a tér görbítésének vége: igazi "utószilvesztert" tervezek hétvégére. Választ kapok sok kérdésre, de főleg arra, hogy merre is sodor az a folyó, amibe beleléptem évfordulókor. A viharok elültek: tele szívvel és hátizsákkal indulok neki a szombatnak, mint valami elkésett mikulás. Remélem ez a nap nem lesz fekete. Ha meg az lesz, akkor jön újra Ozzy és tsai zenekara, (na jó ez elég áttételes poén, érti aki érti :) akik kemények mint a vídia, mégsem tudom őket valahogy komolyan venni. Számít, hát persze, hogy számít mi lesz a vége. Talán mégis a forgószélnek van igaza és könnyebb az élet, ha nem kötik meg a kezedet világmegváltó tervek? :S Jó álmodozni ugye Ozzy? :)