Nem is olyan nehéz. Számodra semmit nem jelent, hogy a magába feledkező néninek szólsz, hogy ő következik a sorban, de amit cserébe kapsz az sokkal értékesebb: mindenki Rád figyel, mosolyog és örömmel konstatálja, hogy nem veszett ki a világból a kedvesség. Lehetsz az élet művésze úgy is, hogy hagyod folyni a saját medrében és ha itt az idő önmaga ajándékoz meg apró örömeivel.
Talán érdekes szavak ezek a szerzőtől, aki önszuggesszióval próbál céltudatosan élni és saját maga irányítani a sorsát. Muszáj, hogy meg legyen a helye az életben a képességnek, hogy meg tudsz javítani egy leszakadt fiókot, de annak is, hogy a házi termoszos tejeskávé és pogácsa mellé friss zöldséget és felvágottat varázsolj az asztalra...
Hiányérzetem van. Hiába örülök megszámlálhatatlan, de fontos apróságnak az életben, ha az ellenpólus nem erre kapható. Észreveszi, szóvá is teszi, de az ő értékrendjében ez jelentéktelen apróság.
Illetve...
...eltörpül a mindennapi fájdalom mellett...
Nehéz egy ateistának hitről prédikálni. Számára a gyógyszer és az idő gyógyít az erő és a hit helyett... Természetesen van a két halmaznak uniója: ha hiszel a gyógymódban, gyorsabban regenerálódsz. Néha viszont erősnek és hittel teltnek kell lenni, mert regenerálódni nehéz és beláthatatlan energiákat emészt fel. Könnyebb egészségesnek maradni, mint gyorsan gyógyulni.
Ezeket a dolgokat nem tudom hova tenni és vagyok képtelen szabadulni a gondolattól:
...hogy miért nem működik a szimboizis.
update:
Nehéz felismerni egy általad tökéletesnek vélt világról, hogy axioma. Senki nem akarja kikezdeni, mert kikezdhetetlen. Helyette van másik értékrend, ami attól lesz szintén axioma, hogy érinthetetlen...
