Istenem de jó ez. Már megint itt vagyok, bent az arénában...
Ez most nagyon más, bár az arénák soha nem ugyanolyanok. Van egy értékrended, ami hihetetlenül erős, hiszen egy életen át építed. A végén pedig ott van valaki, aki megmutatja végre, hogy milyen MEGFELELNI neki.
Talán ez az a hely, ahol nem kell törődnöm a kimondott szóval és szembesülnöm sem a következményeivel. Szombaton megtapasztaltam, hogy milyen tökéletes életem lehetne, ha kapnék hozzá egy kis szerencsét. Kemény dolog azt tapasztalni, hogy megérted és elfogadod a másikat, de Neki az utóbbival gondjai támadnak. Szeretnél minőséget, de a társad nem fogja fel ennek az értékét (az értékeid), csak azt látja, hogy hiányzik egy apróság, ami nélkül előretekniteni sem érdemes.
A szemébe nézel, ami erőt sugároz. De az erő mögött összeszorított fogak vannak, amivel próbálja fenntartani azt a kicsit, ami még maradt Neki az életben. Ő sem isten, halandó és esendő ember, aki képtelen belátni az individum gyengeségeit. Próbálja fenntartani a látszatot, hogy Rá mindenki támaszkodhat mert Ő a családfő.
Nehéz a szív. Egyrészt ott van a vágy, amivel áhitozol utána és a szeretet, amivel üldöznéd és figyelmeztetnéd, hogy rossz úton jár. Nem tudod kiverni a fejedből, hogy talán Te vagy az egyetlen, aki segíthet rajta: mások sajnos nem látják a gyenge Nőt az erőt sugárzó entitása mögött...
Nehéz a fej is. Évekig keresheted, míg találsz hozzá foghatót. Nem kell a nyugalom és a megalkuvás. A tűz kell, az ellenpólus, amit Ő testesít meg.
Talán nem fair play, ami itt folyik. Neki most nincs lehetősége reagálni, az életét offline kolostorban éli mostanság. Érdekes párhuzam, hogy a való életben ezt "munkavállalói szabadság"-nak hívják.
Elfáradtam és nagyon nehéz egonak lenni most. Ellenben tisztában vagyok azzal, hogy nem lehetek erős, ha nem regenerálódom. Itt az idő belátni, hogy ezt a játszmát elvesztettem és bármennyire fáj: nem segíthetek és nem nézhetek vissza. Rengeteg értékes idő folyt el a kezeim között, de nem bánom, mert tudom, hogy nem légvárakat építettem. Vasbetonból vannak és soha nem fogom őket lebontani... Nem biztos, hogy szükség lesz rá...
Vacsorára megettem egy egész grillcsirkét és lekísértem fél üveg vodkával. Sajnos még mindíg nem tudom hogyan tovább, de azt hiszem ideje lefeküdni...
