Szeretem a napokat, amikor sugároznak rám és sugárzom.
Szeretem, ha ki akarják cserélni a letört fülü csészém.
Szeretem az eszpresszót, ha nem egyedül iszom.
Szeretem, ha sikerül kivédeni, hogy elpiruljak.
Szeretem, izgatottan várni a holnapot.
Szeretem, amikor vízszintes a fagyi.
Szeretem, ha elfogynak a szavak.
Szeretem a forró pillantást.
Szeretem a borzongást.
Szeretem a levegőt.
Szeretem a tüzet.
Majd folytatom, számíthattok ra! ;)
All I ever wanted
All I ever needed
Is here in my arms
Words are very unnecessary
They can only do harm
Ah ennek csak angolul van értéke. Neki sem szabad állni boncolgatni.
Még mindíg kapom a jeleket, de már nem értem félre. Le kell kapcsolni a receprorokat, mert hiperérzékenyen talán többet látok, mint az aki küldi... Nem némíthatom el az adóállomásokat, inkább... Mosolygok ha elszólják magukat és a nehezebb úton járnak.
:)
Jó dolog az internet szabadsága. Beírsz a google-ba pár dolgot és megkapod a megoldást.
Egyszer befordulsz a tehetetlenségtől, a másik pillanatban pedig egyszerre úgy érzed, hogy a tiéd minden. Csináltad már párszor, tudod, hogy hol a kiút és kereken 1 kört mész a depresszív loopban. Kár égetni a hasznos üzemanyagot tonnaszám felgyosulni annyira, hogy kilépj a gravitációs mezőből, mely körpályára kényszerít egy bolygó körül. El kell fogadni a tényt, hogy a körpályán gyorsulsz, mert az erők segítenek és kiszakadsz majd, ha elég gyors és erős vagy hozzá. A pálya elkerülhetetlen de rajtad múlik, hogy mennyire depresszív, vagy sem :)
Ki tudja. Talán én vagyok a bolygó és körülöttem repkednek a dolgok, míg el nem szakadnak felgyosrulva a kritikus pontra. Galilei tudta, én kevésbé. Viszont nem vetem el az opciót. ;)
---
Kedves Nép!
Az a tény, hogy gazdasági válság van még nem jelenti azt, hogy magunk alá kell szarni és rohamléptekkel leépíteni az iskolában és az életben megszerzett tudást. Ne tessék már bedőlni a masznagnak, hogy folyamatok szabályozzák az életed és az szerint kell élni, ha túl akarsz élni. Nem veszed észre, hogy világ a saját ürülékedtől elviselhetetlen? Nem vagy magatehetetlen zombi, mert nem hat ilyen gyorsan semmilyen tudatmódosító. Semmi szükséged nincs arra, hogy droid légy és elfelejtsd, hogyan működik a vízöblítéses klozet. Szánalmas vagy, ne csodálkozz azon, hogy elfogy a segély mire rád kerül a sor...
üdvözlettel:
A tükröd.
(Elnézést a második részért... Ma feldühített az emberi elmék tömegének gátlástalan egyszerűsége)
Azt a büdös mindenit!
Már megint az van, hogy nekiindulok az életnek és visszanyomnak. Én csak a saját határaim léphetem át és mutogathatom a dömperem tolólapátját másoknak, mondván: "Csak akarnod kell kisanyám és szép sík alföldet csinálok a falaidból". Mennyivel jobb a biztonság, avagy a bizonytalanság ami megvisel, hiába irracionális? Érzéketlennek kell lenni és a látszat kedvéért tiszta vizet önteni egy pohárba, ami nem a tiéd.
Tele a gatya, mi?
Hát persze, hogy tele. Már megint szerelmes vagy és nem segít a jedi mind trick :)
Az ég kék, a fű zöld, a nők pedig aszinkron élnek.
That's the fact Jack! :)
Meglepődve tapasztalom, hogy becsukott a bolt, de még van néhány visszatérő vendég, aki néha elolvas. Megtisztelő. Nem bánok semmit amit leírtam és egyáltalán nem szégyellem, még a gázosabb részeket sem.
Lehet, hogy az előző postom után szokatlan lesz ez a mostani, de talán észrevettétek, hogy nem vagyok egyszerű eset.
Találós kérdés!
Vajon képesség kérdése az, hogy azonos frekvencián "rezegjetek" olyasvalakivel, aki amúgy nagyon tetszik? (és neki Te is.) Sokat gondolkodtam ezen, mivel ez nem biztos, hogy log(e). Félre ne értsetek, van kb. 100 ismerősöm, akivel passzol, vagy idomul a rezgés, sok olyan is van, akivel "összecsiszolódunk" percek alatt, még akkor is, ha pont ellenkezően csináltunk előtte mindent, mint ahogy a másik várta.
Kétlem azt is, hogy BENNEM van a hiba. Próbálkozom én ezerrel, keresem a szituációkat... Lesem az ablakot, de pont és mindíg AKKOR tűnik tova, amikor nem vagyok ott, mert mindíg szólít a más irányú kötelezettség. Nem hiszek abban, hogy véletlen.
Furcsa ez: ha egy társaságban nincs domináns nő, akkor csend és nyugalom van: a pasik hajtanak a csajokra szépen egyetértésben, mert soha nem derül ki, hogy melyik a domináns hím. Abban a percben ahogy megjelenik a domináns nőstény áll fejre az egész világ és lesz harc és rivalizálás. A nők féltik a pasijaikat, a pasik pedig harcolnak a dominanciáért. Jól van ez így. :)
Az viszont nagyon nincs jól, hogy egy közösségben nincs se domináns him, se nőstény és víz alá nyomják azt, aki király akar lenni... Ebben a közösségben van Ő, aki nem akar dominálni, pedig ösztönösen és kimondatlanul domina. Annyira jól csinálja, hogy még engem (a domináns hímet, aki azzal szokta összezavarni a társaságot, hogy nem a domináns nőstényre hajt) is összezavar azzal, hogy nem tisztázza a helyzetet.
Nem szép dolog legyőzni valakit a saját fegyverével.
HOVÁ LETT A FAIR PLAY KÉREM SZÉPEN? :D
u.i.: egyetlen válasz elfogadható: ha leszbi a szentem... Istenem... 2010 van, előferdül az ilyesmi... :)
Először is hadd gratuláljak Kovács und Kovács GMBH-nak a sikeres fúzióhoz, illetve Mágnes és Cnv uraknak, a "házas" státuszhoz a közösségi oldalakon. :)
Mostanság nem esik nehezemre őszintén örülni. Igencsak ufónak néznek miatta pedig nem vagyok az. (kopp-kopp) Nem akarom elhinni, hogy kiveszett az emberekből a természetes vidámság. Néznek és nem értenek...
Akik értenek, azok pedig örülnek. Édes istenem... Megnéznek, mint még soha és padlón vannak amikor kiderül, hogy elmúltam 35. Milyen kár, hogy semmit nem jelent, mert van aki "mindennél több".
"...mert mindenkinél több"
(az igazi szerelem időtlen)
Jelentem rohanok a vesztembe szokás szerint. Kit érdekel... :)
Az élet egyszerúbb annál, hogy képletekbe foglaljam, a természet már régen kitalálta, hogy természetes alapú logatitmus szerint kell működnie, ami egy irracionális szám. :) Kár időt szánni rá, hogy megértsem, elég érezni és tudni. A többi jön magától.
A természet soha nem hal meg, mert kikezdhetetlen. Ha elhanyagolod a művelt mezőt, visszaszerzi magának az erdő. Mert ő is időtlen. <3 <3 <3
Hol volt, hol nem volt volt egyszer egy...
Így kezdődik minden mese. Semmi extra cizellálás, felesleges mellékszál: csak az út, ahol minden rosszból jó lesz. A negatív hős elmúlásán nem bánkódik senki. A mélypont soha nem ott van, ahol te gondolod: mindíg van rosszabb, amihez képest értékelhető a jó. Mit érnek milliárdok egy bankszámlán, ha önmagadért nem szeret senki.
Talán elolvassa az az illető ezt a postot, akivel ma ismét nem esett nehezemre őszintének lenni. Vajon miért van az, hogy állandóan visszatérnek a megmagyarázhatatlan dolgok? Sajnállak Galilei, a Te sorsod az enyém. Hiába tudod a saját igazad, ha nem értenek és nem vágynak igaz gondolataidra. Néha átsétálsz egy időkapun intelligensebb évtizedekbe, ahol neved könyvek őrzik, de minduntalan visszarángat a kontinuum.
Ennek így nem sok értelme van. Kezdem érteni a sok hallgatag bölcset.
update:
Fura dolog szóról szóra önmagam ismételni észrevétlenül. Nagy büdös WTF az élet, se nem értem, se nem érzem. Csilla utca 1. 303. emelet 1337-es ajtó. Itt vagyok otthon és nem kell más. Nem üzengetek senkinek, csak megyek előre... Ezúttal a megérzéseim után.
Rengeteg dolog jut eszembe most.
Egy bevásárlóközpont parkolója, ahol órákon át nem bírod befejezni a csókolózást, a Second reality nevü demo, amit már soha az életben nem bírsz végignézni eztán röhögés nélkül és a fájdalomcsillapító ami kellett, hogy el tudd viselni az irracionálisan gyönyörűt, ami már rég nem a tiéd.
A korszaknak most van vége. Végre tudom, hogy a kölcsönös tisztelet és a visszafogott érzelmek íze ébreszti a vágyat. Lehet, hogy ami egy óra alatt történt anno, az bőven elég egy életre, ha van miért együtt tartson a holnap.
Elköszönök, legalábbis ebben a formában. Ami történik, az egyre gyorsabb és talán a szép szemű szőkéről nincs is értelme írni, ha másnap barna szemek melengetnek órákon át tartó beszélgetések folyományaként. Nem hiányoznak a ki nem mondott szavak, nincs mi robbanjon és égjen, mert a láng, ami elolthatatlan éppen elég.
Nem vagyok érzéketlen sem. Hiányzik mind a müfü, mind a forgószél, de már nem úgy ahogy régen. Érdekel, hogy minden nap amit megélnek siker és valamilyen formában a hasznukra válik. Kívánok nekik képességet, hogy értsék az élet virágnyelvét, jobban, mint az enyémet.
Eltelt egy hónap vagy több, mióta átgondolt és belőlem feltétlenül kikívánkozó postot írtam. Ez itt és most is erőltetett: keresem a kapaszkodókat, mert méltatlan lenne egyszerűen faképnél hagyni az olvasóim és virtuális önmagam végszó és őszinte szavak nélkül.
Íme hát!
Nem búcsúzom, mert nem tűnök el.
Intened kell és mindíg megtalálsz. De nem itt és most...
Alakul, alakul. :D
Ez már csak így van. Ha egyedül vagy, akkor taszít a pórusaidból kiáradó láthatatlan kétségbeesés. Beszélnél valakivel az időjárásról akár, de ösztönösen fordulnak el tőled, mert érzik, hogy tele a gatya...
Minden ember életében elérkezik a holtpont, amikor a vesztenivaló híján szabad ember lehet. Rájön, hogy nem flóbertpuskával lövöldöz és igenis ELEJTHETŐ néhány nemes vad. Akinél ágyú van, az észre sem veszi a bozótból felugró nyulat.
Hiányzik valami, de ez már tényleg a türelmetlenség utolsó morzsája. Ha itt lesz a vad, akire lőni kell tudni fogom és el fogom találni. Elegem van a halomra ölt apróvadból.
"...it doesn't really matter baby, you need the light tonight
Just dance with me
Don't you care, baby
I'm going to be crazy
'couse you know that you don't wanna do it
and you always need more time..."
Hogyisvanez? Még mindíg kimondják helyetted? :D
Ráadásul ők magyarok...
Az benne a szép, hogy itt minden ugyanolyan, mint előtte.
Senki nem érti, hogy miért mosolyogsz és azt sem, hogy miért éppen rajta.
Folyt. köv.
Vannak klasszikusok amik benned maradnak, még akkor is, ha a abban az életszakaszában találnak meg az életedben, mikor még nem adatott meg érteni a szövegét. Néha nem is kell: a dal magával ragad és jelent neked emlékeket és támaszt, ha éppen ez kell...
Lezavartam gyors egymásutánban 3 hypermeetet... 1 egység Lászlóból és 2 egység Mártonból.
Áh... Tíz perce ülök itt és nehezen állnak mondattá a gondolatok. Vannak dolgok, amik állandóak és mások óhatatlanul változnak és mennek a maguk útján (törvényszerűen előre). Szó szót követ, de egybecseng a konklúzió: vulkán vagy egy felrobbant fúrótorony okozza majd, teljesen mindegy: aki ma túl akar élni, annak nem árt fejleszteni az önfenntartás képességét. Ma még létezik Budapest, Anglia, Németország és Finnország, mint potenciális munkahely, de ha vissza kell vonulni az önkéntelenül tart fenn majd maga a vadon, ahol rajtad áll, hogy te eszel medvét vagy a medve téged... Az legalább "természetes" és nem ember öl embert kipufogógázzal vagy egekig emelt kamatlábakkal.
Lehetsz naiv és hihetsz a politikusoknak, akik félig-meddig kényszerből ugyan, de saját magukon terveznek spórolni. Ha lesz is bátorságuk utcára tenni a saját asszisztensüket, az munkanélküli lesz, aki amúgy potenciálisan egy család eltartója, vagy valakinek az örök szerelme... Bűnt követ el az, aki önként hajtja fejét a globalizáció tilója alá.
Tehetnék a világra egy nagyot és élhetném végre az életem, de akkor magam sem lennék különb azoknál, akik gazdasági válság mögé rejtik saját szellemi és morális válságukat...
Mennyivel könyebb írni egy dalt és hagyni, hogy a hallgatóságban gondolatokat érleljen!
Egy kis hiba csúszott a számításba, de korrigáljuk :D Lesz másik autóm, de nem holnap: a minitank begurul egy műszaki vizsgára, de előtte átvizsgáljuk szépen... Meglepően egyben van rajta minden, ami fontos. Amig le nem bonyolódik a kocsicsere, addig két keréken: az erő meg van hozzá és az erőnlét is alakul.
Tavasz van, simulnak a ráncok (nem csak az enyémek), nem megy az alvás és ez így jó... ;)
Vannak fontos dolgok az ember életében. Környezetvédelem ide, vagy oda, egy civilizált humanoid személygépkocsival közlekedik, amit néha, mint minden használati eszközt: cserélni kell. Az idő telik, összenőttök és túl a gazdaságtalanságon nehéz megválni tőle. Első autó (volt) és tökéletes választás: a spártai egyszerűséget és igénytelenséget tisztességgel kompenzálta a megbízhatóság és kilóméterek tízezrei (121ezer km konkrétan). Nem vagyok/voltam rá felkészülve, hogy pont MOST látom meg az utódját. Korai még, leginkább anyagilag. Viszont...
Talán Neked, kedves Olvasó lapul a zsebedben az élet viharaiban összespórolt 300ezer forint. Nekem nincs, viszont fontos, mert ez egy jelentős lépés. Hosszú idő után végre valami arról szól, hogy elérek valamit saját erőből, próbára tesz, de nem vág padóra.
Fontos lépés és az újjászületésem óta az első.
Gyors számvetés foghúzásilag:
1 fogó, 2 emelő, 1 csipesz, 2x5ml Lidocain, 2 pár gumikesztyű, 1 zacskó gézlap, 1 összevérezett köpeny és maszk, 1 óra fizikai munka 2 embernek.
TB támogatás netto 2750Ft, amelyet a kuncsaft aláírásával igazol. Nem kérhet extra zsét és nem küldhet el a bánatba, ha nem bír velem.
Kezdem érteni, hogy a nem TB támogatott fogászati kezelések miért is olyan drágák.
Kitartás, türelem...
Ok, úgy látszik meg kell élned minden téren a mélypontot ahhoz, hogy tudd merre van az előre. Egy hét nemalvás és egész napos csillapíthatatlan fejfájás mellé kapsz annyi feladatot péntekre, hogy elkerülhetetlen az összeomlás. Becsúszik egy hiba, de egy olyan helyen, mint a mostani meg szoktak oldódni a problémák. Ritka az olyan, hogy fönöknek és beosztottnak egyszerre van rossz napja. Nem félek, mert tudom: a hibám súlya elenyésző és pár ember "szájtépése" miatt lesz kritikus.
Van még egy kis dolgom itt, nem futhatok el. Így érzem...
Illetve azt is érzem, hogy a történetben nekem van a legkevesebb vesztenivalóm... :S
update: A fogorvosom szerint egy gyulladt fog okozhat agyhártya gyulladást is, az állandó fejfájás pedig szinte törvényszerű... De már nem, mert a vödör mélyén lapul a fog... :D \o/
Nem panaszkodom. Mostanában jó dolog Inno-nak lenni. Megszállt az ihlet és az erő, valamint mostanában egyre ügyesebben ugrok félre a fekete lézer elől. :) Konkrétan arról van szó, hogy tökéletes világ és élet nem létezik, csak a motiváció meddősége és a határtalan nemtörődömség teszi néha észrevétlenné az előttünk tornyosuló feladatokat. Néha tudomásul kell venni, hogy nem okos dolog kinlódni naphosszat: be kell venni egy aszpirint (eldöntöttem, hogy leszokom az erősebbekről) és türelemmel viselni, hogy ismét legyengült állapotban kapott telibe a többnapos hidegfront. Főzni kell egy finom teát és házi linzer mellett elővenni egy jó könyvet. Fut a cselekmény, együtt élsz vele, de valahogy az átszellemültség már nem a régi. Állandó párhuzamot látsz Jean Valjean és önmagad közt, valamint a leghevesebb csatajelenet közben is az éppen lejáró mosógép centrifugájának utolsó taktusai kattognak fejedben. Nem válik szét a szellem és a való világa. Egyengeted a pólód ráncait, de ugyanakkor a párizsi forradalom barrikádjára szólít a papír illata. Egyedül vagyok de kevéssé izgat, hogy engem újfent faképnél lehet hagyni. Türelemre tanít a dejavu.
Megjött végre. Nem írom le a típusát, mert az reklám lenne és a készüléknek van még mit bizonyítania. Kipróbáltam és a hatása lenyűgöző..
Rendeltem egy TENS-t. Buta mozaikszó, félig angol, félig latin: szó szerint "bőrön keresztül ható elektromos ideg stimuláló"-ra fordítható. Konkrétan egy 9V feszültségű 0-70mA áramerősségű, 1-100 Hz-ig változtatható frekvenciájú váltóáramot generáló ketyeréről van szó, amely két elektródáját a fájó izom/izület végeire kell tenni. A hatásmechanizmusa sokrétű: egyrészt blokkolja a fájdalom ingereket (kb, olyan mint anno a Szabad Európa rádió zavaró állomása: jön az ingerület, de az agy nem tudja értelmezni, ezért tojik rá :D). Másrészről az izmokat összehúzódásra és elernyedésre kényszeríti, így az izom maga is edződik. Harmadrészt, ha nem tekersz fel minden potit, akkor nem csíp: kellemes érzés, ami során jóféle adrenalin szabadul fel. Ezt már ismerem, nem kell bemutatni. :D
Ha azt kérdezed, honnét az ötlet, hát...
...mindannyian ismeritek a magyar egészségügyet. Egy rossz szavam nincs, papír-ceruza és 2 perc alatt kiderül, hogy az orvoslás nem annyiba kerül, mint a TB támogatás. Így lettem én "félrekezelve" lassan hatodik éve: műtendő porckorong sérvvel elküldtek fizikoterápiára, ahol "többek közt" TENS kezelést is kaptam. Hogy értsétek: nem jutottam el egy MR-ig, vagy CT-ig; mivel nem sírt a szám a fájdalomtól, így az orvosok empírikus úton megállapították, hogy lumbágóm van, amihez elég egy gyorsított regeneráció. Hogy a témánál maradjunk: a TENS HATOTT! 2 hét kezelés, és hiába a sérv 2 hónapig tünetmentes voltam. Aztán persze győzött az igazság és a gerincvelőt fojtogató porc: műtét lett a vége. Most nincs sérvem, viszont állandóak a fájdalmaim: nna pont erre találták ki ezt a készüléket. Elolvastam a használati utasítást felpakoltam az elektródákat: gyári értékek beállít, bekapcs. Mintha konnektorba nyúltam volna. Reflexből tekertem le az áramerősséget azonnal, felére (25mA). 30 percet írt első kezelésnek. 5 perc után nem éreztem a lábam, 10 után deréktól lefele semmit. 15 perc után lekapcs. Egy óra fekvés, mire újra tudatára ébredtem, hogy vannak lábujjaim. Azóta a szokásos fájdalom töredékét érzem...
A készülék 8 doboz fájdalomcsillapító árába kerül, tartalék elemmel. Ennyit simán vásároltam már a elviselhetetlen derékfájdalmakra a hosszú évek alatt... Hadd ne említsem azok kellemetlen mellékhatásait...
Felmerül a kérdés, hogy miért is nem szereztem be korábban egy ilyet? A válasz egyszerű: 5 évvel ezelőtt ez a cucc a nyolcszorosába került. Most az egyszer megköszönöm a magyar törvényhozás bénázását: más országokban a TENS gép vásárlását szakápolói végzettséghez kötik: a használati utasításban például nagybetükkel fel van tüntetve, hogy genitáliákra kötni nem fair és tökéletes eszköz az öngyilkosságra, ha pacemakered van. :D:D:D
Zárom soraim mára: akinek hasonló panaszai vannak, szívesen elviszem hozzá a cuccost egy próbakörre.
Legyetek jók!
Nekem nem sikerült! :)
...sapka nélkül megy locsolni. Kap is az arcába dermesztő hideget (8 fok, ami pólóban nem vicces) és zuhogó esőt. Nem törődik vele, hogy ezúttal nem locsolja végig az utcát kölnivel, csak a szűk rokonságot és kész.
Olvasson Ön is a jelekből! Adott a feladat, hogy CV-t kéne írni, aztán megszólal a telefon és... mintha időkapun lépett volna át: mire eszébe jut hol is maradt abba a történet, eltelik egy hét... Böjtkor magához vett minden jót, húsvétkor pedig szenvedett, mint a kutya: "A fájdalom barát, tudatja Önnel hogy él!" Szeretni jó. Érezni más szerelmét szintén. Csak éppen attól nem kapja az ember, akitől várná.
Kedves nyuszi. Ön egy jópofa mellékszereplője mókás történeteknek, akinek nincs más teendője, mint mosolyogva állni a pofonokat, ha van Önön sapka, ha nincs.
Multkor kaptam egy jótanácsot, bár nem először hallom: "Ha szeretnek, akkor fogadd el és próbáld viszonozni... Olyan nehéz mostanában normális UFO-t találni!" :)
update:
Kedves olvasó!
Most kiderül, hogy végigolvastod-e ezt a postot, vagy felkapod a vizet, mert ismét nem látsz valós tartalmat a kerekre faragott mondatok mögött, majd egy reflexmozdulattal bezársz engem. Így jártál... Kimondhatom végre: nem vagyok egyedül. Találtam valakit, aki szintén minusz ezerről indul neki az életnek, csakúgy, mint én. Ebben a tekintetben teljesen mindegy, hogy a negatív előjel szellemi blokk, vagy egy szöszi kislány. Hogy mi lesz a vége nem tudom, csak azt, hogy végre nem álmokat és axiomákat kergetek: élek és éltetnek... Ennyi a biztos, a többire választ ad a fénysebességgel rohanó idő.
A topic ismét több jelentéssel bir: a Kényszerpálya a Feelingflash, egy remekbeszabott amatőr filmes csapat (akik történetesen kollegáim/exkollegáim) egész pofásra sikerült filmje. Kár, hogy a honlapjuk és vele együtt a "kommuna" megszűnt rég és csak itt-ott hagytak magukból virtuális nyomokat az internet éterében. Egy olcsó kamera, néhány képzetlen, de lelkesedéssel és ötletekkel (na meg egyedi fizimiskával) megáldott emberke, pár olcsó trükk és egy jó forgatókönyv. Ennyi kell ahhoz, hogy érték szülessen, kár, hogy a csipet-csapatot szanaszét zilálta az élet.
Másrészt ami most bennem zajlik az a kényszerpálya teljes hiánya. Nem könnyü realizálni, hogy eddig arra mentem, amerre a szél fújt és most látványosan nem tudok mit kezdeni a "szabad döntéssel" és azok következményeivel. Hát persze, hogy nem fair és mindig van vesztenivaló: könnyen adok tanácsokat másnak, hogy ugorjanak el a trambulinról végre!
Talán először van az is, hogy pont annyian marasztalnának, mint amennyien húznak teljesen ellentétes irányban. Mennyivel egyszerűbb volt amikor nem a fejem után kellett menni! :)
Vannak szemét döntések az életben... Eldöntöd, hogy aznap nem fogsz dolgozni. Egyszerű döntés és a következményei csak Rád hatnak. Kivéve, ha Kovbojokat hallgatsz hangszórón.
Ebben az esetben ugyanis aznap senki nem fog dolgozni, aki hallja :)
Az ember gyanútlanul hallgatja a rádiót és a fülébe mászik EZ! :) Méltó zárása volt a tegnap éjszakának:
"Freaky dicky star speckles and pink butterflies
And life is nice, so nice"
Ez a rész verte ki a biztositékot. :) Plusz a tény, hogy már megint be lettem palizva. Hallgatod és a szemed előtt pár vonagló afro-amerikai fiatalember jelenik meg, töménytelen arany lószerszámmal a nyakában. A körités ugyanaz itt is, csak a srácok fehérek...
Hm. Eminem és Tiger Woods óta min is csodálkozom? :)
