Hol volt, hol nem volt volt egyszer egy...
Így kezdődik minden mese. Semmi extra cizellálás, felesleges mellékszál: csak az út, ahol minden rosszból jó lesz. A negatív hős elmúlásán nem bánkódik senki. A mélypont soha nem ott van, ahol te gondolod: mindíg van rosszabb, amihez képest értékelhető a jó. Mit érnek milliárdok egy bankszámlán, ha önmagadért nem szeret senki.
Talán elolvassa az az illető ezt a postot, akivel ma ismét nem esett nehezemre őszintének lenni. Vajon miért van az, hogy állandóan visszatérnek a megmagyarázhatatlan dolgok? Sajnállak Galilei, a Te sorsod az enyém. Hiába tudod a saját igazad, ha nem értenek és nem vágynak igaz gondolataidra. Néha átsétálsz egy időkapun intelligensebb évtizedekbe, ahol neved könyvek őrzik, de minduntalan visszarángat a kontinuum.
Ennek így nem sok értelme van. Kezdem érteni a sok hallgatag bölcset.
update:
Fura dolog szóról szóra önmagam ismételni észrevétlenül. Nagy büdös WTF az élet, se nem értem, se nem érzem. Csilla utca 1. 303. emelet 1337-es ajtó. Itt vagyok otthon és nem kell más. Nem üzengetek senkinek, csak megyek előre... Ezúttal a megérzéseim után.
