inno blogja

Nem panaszkodom. Mostanában jó dolog Inno-nak lenni. Megszállt az ihlet és az erő, valamint mostanában egyre ügyesebben ugrok félre a fekete lézer elől. :) Konkrétan arról van szó, hogy tökéletes világ és élet nem létezik, csak a motiváció meddősége és a határtalan nemtörődömség teszi néha észrevétlenné az előttünk tornyosuló feladatokat. Néha tudomásul kell venni, hogy nem okos dolog kinlódni naphosszat: be kell venni egy aszpirint (eldöntöttem, hogy leszokom az erősebbekről) és türelemmel viselni, hogy ismét legyengült állapotban kapott telibe a többnapos hidegfront. Főzni kell egy finom teát és házi linzer mellett elővenni egy jó könyvet. Fut a cselekmény, együtt élsz vele, de valahogy az átszellemültség már nem a régi. Állandó párhuzamot látsz Jean Valjean és önmagad közt, valamint a leghevesebb csatajelenet közben is az éppen lejáró mosógép centrifugájának utolsó taktusai kattognak fejedben. Nem válik szét a szellem és a való világa. Egyengeted a pólód ráncait, de ugyanakkor a párizsi forradalom barrikádjára szólít a papír illata. Egyedül vagyok de kevéssé izgat, hogy engem újfent faképnél lehet hagyni. Türelemre tanít a dejavu.