Lehet, hogy csak le kéne nyugodnom, nem tudom.
Tiszta a helyzet, a szöszi átment barnába menet közben, de nem is ez a lényeg, mert belül ugyanaz a "fasza csaj" maradt.
...ezt megérzi az ember. Ritkulnak a beszélgetések és csökken a lelkesedés. Elfáradsz picit a bókolással és az udvarlással és ugyanazt kapod vissza: elhúzódik és a saját dolgait intézi. Nem jó ez így, viszont vízválasztó. Vajon kellesz-e pusztán önmagadért, vagy most van itt az ideje elválni?
Talán nem meglepő, hogy nem szeretném, hogy vége legyen. Viszont az is világos, hogy célok nélkül nem lehet élni, még akkor sem, ha állandóan elbukunk. Egyetlen kérdés maradt: van-e olyan értékes a másik, hogy miatta lemondjunk pár dologról.
