Az ajándék már megvan, de nincs kinek adni, mert közbeszólt az élet és akinek adnám már messze jár. Nem baj, azt hiszem magam fogom meglepni vele. :)

Találós kérdés:

Mihez kezdesz egy súlycsoportokkal (minden téren) alattad lévő, aggresszív, szabályokat nem ismerő ellenféllel, aki le akar nyomni? Teszi ezt úgy, hogy nemtelennek érzed felvenni vele a kesztyűt, pedig bosszant, hogy nem b*szhatod pofán lezárni a vitát. Hagyni, hogy elfáradjon sem megoldás, mert addig magát és vele együtt a boxot, mint sportot égeti.

Kénytelen leszek megvárni, míg a közönség megkövezi. :(

Jöjjön aminek jönnie kell... Konvenciók, szabályok, ki nem mondott szavak és gondolatok... Mindenkinek van egy hajója hiába a kormány, arra megy, amerre a vihar tereli. Aki nem meri elhagyni a kikötőt, az soha nem ismeri meg az erőt.

Köszönöm...

Világvége!

Érdekes ez a sztori.

Bátorság kell a teremtést egy egyszerű sztorinak nevezni, de talán isten nem volt tisztában azzal, hogy mekkora felelősséget vállalt akkor, amikor az embert a földre teremtette. Valójában ez is most szánalmas, mivel mosogatnom kéne, de kb. ilyenkor tök jó mással foglalkozni, csak "azzal" ne. :)

Persze ilyenkor beindul a gőzgép és a reggel megpingelt chatpartner ilyenkor ír vissza (miértisne), így képben maradni is erőfeszítést igényel. De elhatároztam: ma befejezek dolgokat. Furcsa ez a történet, mert ilyenkor derül ki, hogy mennyi van befejezetlen és mintha a világ is ellened dolgozna azzal, hogy pont most új dolgok kezdésébe kényszerítsen.

Hol itt az igazság kéremszépen? :D

Aztán mégis az írás marad abba. Majd minden más. Ajánlanak neked egy filmet régebben, ami eddig kiment a fejedből. Természetesen két kattintás és percek alatt lejön egy filemegosztóról. Nagy a kísértés, hogy feliratot keressek hozzá, de nem. Angolul az igazi... Hol amerikai, hol dél-amerikai, hol londoni akcentussal. A beleim még mindíg vacognak a röhögéstől annyira jó volt... (The A-team)

Aztán leszáll az este, fürödni készülnél, de ott a levél 3 nap szopatás után...

Te mit tennél?

Tudva, hogy a tartalma felkavar bármi is az nem olvasod el és rágódsz rajta egész éjjel, vagy elolvasod és ismét összedől benned egy világ, vagy elolvasod és kicsinál az endorfin.

Nice timing again :P

update: 1-es opció, majd endorfin. Mission accomplished. :)

A mai napi nyugtatónkat diópálinkának és Casino-nak hívják.

Ok, hogy minden 10. szó "f*ck", benne, de el kell ismernem, hogy ügyesen köré építették az egész angol nyelvet úgy, hogy mindíg ott legyen és mást jelentsen. :)

Csókoltatok minden halálra ítéltet, bizonyára pont annyira kellemes nekik várni az elkerülhetetlen véget, mint nekem várni a választ. Ez nem stimmel, mindíg minden ugyanúgy történik és a végé is ugyanaz. Csak túl lennénk már ezen az egészen: tudnám energiáim felszabadítani és foglalkozni olyasmivel, amit szeretek.

Let's poop butterflies.... Dunno. :)

...utána csend marad és nyomástól megsüketülve túlélők bolyongva járnak fel s alá.

Változom.

Néhány hete még egy másik videot osztottam volna meg. Ez a szám lett volna, David Bowie-val és egy furcsán megkomponált videoklippel. Nem tettem, mivel ma már sokkal többre értékelek egy kissé fáradt Freddie Mercury-t majdnem tökéletesen. Talán azért van így, mert egy studióban fontosabb a hangzás, mint a határtalan érzelmi kitörések. Imádom ahogy berobban a dob, ahogy elfojtva és hamiskásra tekert vibrátóval küldi a szólógitár, a legprimitívebb és egyben a világ legmeghatározóbb basszusa; és persze az ének a keményebb részeknél PONTOSAN úgy szól, hogy soha senki ne tudja leutánozni. Érdemes letölteni HD-ban és észrevenni a pengetőt a gitár borításába bökve és Roger Taylor (dobos) meglepően jó hangját, aki finoman odasegít, ha levegőt kell venni a rivaldafényben.

Ha ezt jelenti nyomás alatt létezni és robbanni, akkor csak annyit mondok: sokkal kevesebbet ér a ki nem érdemelt szabadság.

...when love must die?

(noone)

Még mielőtt nagyon kétségbe esnétek, én nem fogok. Van úgy, hogy elkapnak és egy napra, vagy kettőre és egy tiszta pillanatodban rájössz, hogy ez még mindíg nem az igazi. Talán neki is csak egy nap volt és inkább legyen egy újabb szép emlék, mint egy csalódást magában hordozó rossz döntés. Nem, még nem kaptam választ, de tudom mi az. Talán én sem merek bízni benne... Ennyi elég is. Amit nem old meg a tudat, azt a tudatalatti. :D

Még nem állok készen... Freddie tudja... :S

Keresem a magyarázatot, de talán újfent csak el kéne fogadni magam olyannak, amilyen vagyok. Tudat alatt építettem fel egy közömbösséget a világ dolgai iránt, félve attól, hogy ismét elragadnak határtalan érzések. Nem mintha lenne bármi esélyem tudatosan ellenállni....

Pedig... Alapvetően falra mászok Tőle. Kikezdhetetlen magabiztossággal éli életét, amiben ügyesen rejtve maradnak az érzelmek. Nem rohanok sehová, ezt a lehetőséget pontosan azért kaptam, mert szépen csendben felépítettem valamit, ami csupán magam vagyok. Nem hazudtam, azt adtam ami vagyok és a nem akarok határozottabb sem lenni annál, aki ebben sokkal jobb. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy Neki kell-e az amiben én vagyok a jó. Mesélt magáról, kíméletlen őszinteséggel, miközben ailg bírtam rejteni mosolyom: amit ő bizalmas és értékes információnak tartott, én már rég tudtam Róla. Két kattintás az interneten és nyomban egy fényképész honlapján találtam magam, ahol Ő is szerepel mint egy esküvői fotós referenciája. Persze képek nincsenek, csak nevek, és megerősítésként ott van egy közösségi portálon ismerőseként nyilvántartott ex.... Ezek után kevésbé fontos az ok, csak a tény, hogy túl a kíméletlen racionalitáson szorult-e Belé némi érzelem...

Tűzben égek. Emlékszem rá milyen, bár eltelt azóta majd egy év. Uralom és jó ez így...

Irigyelnek és szánnak egyben. Majd szólok, ha itt a világvége... :D

Nyilván az alábbi számon már fennakadt a szeme pár DJnek, aki szeretné tudni, hogy kik ők, benne van a kommentben. Elsőre azt hittem, hogy Madonna. Nagyon, nagyon jó cucc...

Éjjel 1 közeledik, próbálok kimászni egy éjszakás műszak okozta "jetlag"-ből, az arany ászok, a slambuc makaróniból és az utolsó pohár a házi naspolya pálinkából finom. Valamiért úgy érzem, hogy ismét ideje egy rövid számvetésnek. Becsukódott az a bizonyos ajtó, de teljes erőmből rúgtam bele és most vakít a fény, ami kívűlről árad. Megvannak a célok, érdekes, hogy akivel jól is érezném magam és zen az összhang hátom hét híján tíz évvel fiatalabb... Aztán van egy csodaszép, aki nagyon messze jár és fogalmam sincs, hogy megéri-e becserkészni és járni egy előreláthatólag hasonló utat, mint amit négy éven át adott a jó szerencsém. (kivéve a kilométereket persze) És persze a harmadik, aki szívből szeret egy éve lassan, de részedről a vonzalom ritkán lépi át a baráti érdeklődést. (most ért le a naspolya :)) Nem tudom. Talán ez egy delírium okozta őszinteségi roham, vagy csak kiürítem a puffert, tényleg nem tudom...

A hármas számú opció nagyon közel áll ahhoz, ahogy most élek és a legkényelmesebb megoldás lenne égető problémáimra. De egy ideje tudom, hogy ennyi nekem nem elég. Az ikrek felébresztették bennem a vágyat arra, hogy több legyek, mert több vagyok.

WTF?

Tegyük fel, hogy van egy nagyon réteg előadó (Infected Mushroom) és tőle egy csengőhang amit magad vágtál x hosszúra. Egyszer csak megszólal a TVben egy tizennyolcas karikás filmben, és az egyik szereplő felveszi a telefonját 1 csengetés utan, ami PONTOSAN ott ér véget, ahol te megvágtad.

Talán itt az ideje lepihenni.

Kökemény alkotás.

Egyetlen kérdés motoszkált bennem a vége felé, ami szintén hasonlóan meredek, mint maga a film.

Megéri egy életen át küzdeni egyetlen napért, amelyben boldog lehetsz úgy ahogy szeretnéd?

Talán nem vagyunk mechák, változunk és nem kapaszkodunk elérhetetlen boldog pillanatokba, ha annak, aki a boldogságot jelenti számunkra nem így éli meg.

De most őszintén. Hihetetlen erővel vág ilyenkor pofán a múlt és az átélt szerelem határtalan mélysége. Hiányzik és akarom. Remélem, hogy csak egyetlen napra... :S

Talán magyaráznom sem kell, mindenki érti, tudja és tapasztalja...

Nagyon könnyű összetéveszteni a szerelemmel. Mondhatnám, hogy nekem is nehezen ment érteni a különbséget, met először csak egy kellemetlen megérzés volt, csak később oldotta meg rutinból a kérges szív. Kellemetlen, ha szeretnek és képtelen vagy viszonozni. Elfog egy kellemetlen érzés, hogy talán nem kellett volna kedvesnek lenni és kibontakozni. A stand up comedy ilyen. Kiállsz a színpadra, egyedül vagy és rajtad múlik, hogy veled tart a közönség, vagy megdobál paradicsommal. Mostanában nevetnek és mindíg van olyan, aki feláll és nem tágít, ha vége a shownak.

Lehet, hogy fordítva kéne, de oly kevés a nő a színpadon...

Kimondatlanul is olyan szép, hogy az már fáj...

swing it, shake it, move it, make it,
who do you think you are?
Trust it, use it, prove it, groove it,
show me how good you are

Az előadó pedig annyira alap, hogy le se írom. :D

"Any social occasion, it's hello, how do you do
All those introductions, I never miss my cue
So before a question, so before a doubt
My hand moves out and ... I have the touch

Wanting contact
(I'm only, only) wanting contact
I'm only wanting contact with you
Shake those hands, shake those hands
Give me the thing I understand
Shake those hands, shake hands

Pull my chin, stroke my hair, scratch my nose, hug my knees
Try drink, food, cigarette, tension will not ease
I tap my fingers, fold my arms, breathe in deep, cross my legs
Shrug my shoulders, stretch my back - but nothing seems
To please..."
 

Peter Gabriel: I have the touch

Miért is ne? Hol érdekelnek a konvenciók és az erkölcsi korlátok akkor, ha az életed amúgy soha nem volt "normális"? Sosem tudhatod, hogy nem Te vagy az, aki arra született, hogy szembemenjen mindennel, amivel csak találkozik az életben. Muszáj, hogy értelmet nyerjen létezése egyetlen pillanatban, amikor érvényesül az egy igazsága a millioval szemben. Ha egy ember ért, az szerencse, ha néhányan követnek, az kiváltság... Aki a világon változtatni akar, az óhatatlanul konfrontálódik.

Ha te is "egy" vagy, akkor tudhatnád, hogy az életedben nincsenek konvenciók. Lehetsz James Bond, Sean Connery álarcába bújva és mondhatod, hogy "Never say never again!" Ha egy vagy, akkor egyedül vagy és előfordulhat, hogy a másik "egyet" keresned kell majd egész életedben.

Ha arra vágysz, hogy valaki a legjobbat hozza ki belőled, az a legönzőbb dolog a világon és egyben a legmagányosabb, hiszen a tükörben pont ezek az emberek nem szimpatikusak számodra. Az élet ennél sokkal egyszerűbb, szeretni kell, ennyi elég.

Ajánlom mindenkinek, szenzációs film. Robin Williams és Robert de Niro, folytassam? :)

Adott egy kórházi osztály, ahol öntudatlan betegek élik kataton életük, míg egy gyógyszer segítségével öntudatukra ébrednek. Persze a folytatás kevésbé szép: a szervezetük nem hiába menekült önmaguk bezártságába, az ok kíméletlenül hozza magával az okozatot: a reménytelen visszaesést.

Felébredtem és maradt egy kis időm végezni az okkal, mielőtt magával ránt újra.

Megszámoltam, naponta 20-30 email-t küldök szerteszét a világban és pontosan tudom, hogy milyen reakciókat vált ki másból a tartalma. Ritka az olyan, amikor azon lamentálsz, hogy vajon hogyan csomagold be a kellemetlen, vagy kényelmetlen dolgokat; esetleg megfordul a fejedben, hogy a teljes igazságot sem kéne megírni. A "howto"-ban az áll, hogy a címzett ösztönösen szereti azt, hogy egy kicsit szebbnek láttatják vele a világot, mint az a tükörben látszik. (köszi Andris! :))

Na hálistennek én még mindíg ugyanaz a bolond vagyok, akinek le kell nyelnie két felest a megmérettetések előtt, legyen az éles vizsga, vagy éles randi.

Szerencsére még mindíg megnyugtat a Timur Lenk féle leanderlevél.mp3 cifra káromkodása Microsoft SAM szenvtelen előadásaban. :D

Volna itt egy kérdés, amire nem kaptam választ. Vajon akkor kapok, ha minden nap megkérdezem? :)

"Ha fej, akkor megyünk Functiönre, ha írás, akkor nem."

Fej volt.

Az ég kék, a fű zöld, a Sidrap(e) Alliance szenzációs, a compokon túl lett nyomva a basszer, az exem pedig csodaszép.

Holnap Csilla utca és hétköznapi élet, amit nem túl nagy meggyődődéssel szakított meg a dicső mult egy este erejéig. Az autómon visítva idomul a kerekekhez az új generátorszíj.

Az ég kék, a fű zöld, inno pedig vígasztalhatatlanul szomorú. Mindenki látja és levágja a helyzetet, de csak időt kaptam Tőle és nem opciókat. Pont azért nincs szavam segíteni mint barát, mert mindíg is több leszek, mint barát.

Az élet viszont megy tovább és mindig lesz min röhögni. Ígérem.

(Dedicated to Gargaj)