Kökemény alkotás.
Egyetlen kérdés motoszkált bennem a vége felé, ami szintén hasonlóan meredek, mint maga a film.
Megéri egy életen át küzdeni egyetlen napért, amelyben boldog lehetsz úgy ahogy szeretnéd?
Talán nem vagyunk mechák, változunk és nem kapaszkodunk elérhetetlen boldog pillanatokba, ha annak, aki a boldogságot jelenti számunkra nem így éli meg.
De most őszintén. Hihetetlen erővel vág ilyenkor pofán a múlt és az átélt szerelem határtalan mélysége. Hiányzik és akarom. Remélem, hogy csak egyetlen napra... :S
