...utána csend marad és nyomástól megsüketülve túlélők bolyongva járnak fel s alá.
Változom.
Néhány hete még egy másik videot osztottam volna meg. Ez a szám lett volna, David Bowie-val és egy furcsán megkomponált videoklippel. Nem tettem, mivel ma már sokkal többre értékelek egy kissé fáradt Freddie Mercury-t majdnem tökéletesen. Talán azért van így, mert egy studióban fontosabb a hangzás, mint a határtalan érzelmi kitörések. Imádom ahogy berobban a dob, ahogy elfojtva és hamiskásra tekert vibrátóval küldi a szólógitár, a legprimitívebb és egyben a világ legmeghatározóbb basszusa; és persze az ének a keményebb részeknél PONTOSAN úgy szól, hogy soha senki ne tudja leutánozni. Érdemes letölteni HD-ban és észrevenni a pengetőt a gitár borításába bökve és Roger Taylor (dobos) meglepően jó hangját, aki finoman odasegít, ha levegőt kell venni a rivaldafényben.
Ha ezt jelenti nyomás alatt létezni és robbanni, akkor csak annyit mondok: sokkal kevesebbet ér a ki nem érdemelt szabadság.
