Vannak klasszikusok amik benned maradnak, még akkor is, ha a abban az életszakaszában találnak meg az életedben, mikor még nem adatott meg érteni a szövegét. Néha nem is kell: a dal magával ragad és jelent neked emlékeket és támaszt, ha éppen ez kell...
Lezavartam gyors egymásutánban 3 hypermeetet... 1 egység Lászlóból és 2 egység Mártonból.
Áh... Tíz perce ülök itt és nehezen állnak mondattá a gondolatok. Vannak dolgok, amik állandóak és mások óhatatlanul változnak és mennek a maguk útján (törvényszerűen előre). Szó szót követ, de egybecseng a konklúzió: vulkán vagy egy felrobbant fúrótorony okozza majd, teljesen mindegy: aki ma túl akar élni, annak nem árt fejleszteni az önfenntartás képességét. Ma még létezik Budapest, Anglia, Németország és Finnország, mint potenciális munkahely, de ha vissza kell vonulni az önkéntelenül tart fenn majd maga a vadon, ahol rajtad áll, hogy te eszel medvét vagy a medve téged... Az legalább "természetes" és nem ember öl embert kipufogógázzal vagy egekig emelt kamatlábakkal.
Lehetsz naiv és hihetsz a politikusoknak, akik félig-meddig kényszerből ugyan, de saját magukon terveznek spórolni. Ha lesz is bátorságuk utcára tenni a saját asszisztensüket, az munkanélküli lesz, aki amúgy potenciálisan egy család eltartója, vagy valakinek az örök szerelme... Bűnt követ el az, aki önként hajtja fejét a globalizáció tilója alá.
Tehetnék a világra egy nagyot és élhetném végre az életem, de akkor magam sem lennék különb azoknál, akik gazdasági válság mögé rejtik saját szellemi és morális válságukat...
Mennyivel könyebb írni egy dalt és hagyni, hogy a hallgatóságban gondolatokat érleljen!
