Esküvőre megyek... A párocskával talán 3 éve futottunk össze egy scene partyn egyetlen alkalommal és nem értettem, hogy mit is találtak meg egymásban. A vőlegény unokatestvérem, életünk első 25 évét napi szinten töltöttük együtt...
Úgy tűnik nem csak én változom. Ős "kocka" volt ő is, egy kanyi vasat nem tettem volna rá 10 éve, hogy előbb lesz házas ember, mint én. Keresem a szavakat, mert nagyon összetett az érzés. A párját egy keresztény közösségben találta meg és be kell valljam, összeillenek. Amikor ilyesmivel szembesülök mindíg átértékelem kicsit a saját életemet, de ezúttal egy kottányit nem sikerült előrelépnem: tényleg olyan pár kell nekem is, akinek nincs egyénisége és az élete Rólam szól és az enyém Róla? Ők úgy tűnik ilyenek és az ő útjuk természetszerűen sokkal könnyebb...
Nekem kell, hogy legyen egy kis saját életem és a jövendőbelimnek is... Hiszem, hogy van olyan, aki elfogad és elfogadható és a saját dilink mellett jut kakaó a másikra. Ettől még örülök az ő boldogságuknak, ez a nap az övék.
Sok boldogságot Margaréta és Tamás!
