Az esküvőről címszavakban: modern, aranyos, vállalhatatlan, lendületes, scientolog beütésű, kicsit infantilis és teljesen az ifjú párhoz illő. Különös és egyben pozitív élmény volt: köszönöm, hogy ott lehettem és felfoghattam a lényegét: olyan szeletét mutattátok be nekünk közös életeteknek, amire nem volt eddig rálátásunk. Sok boldogságot dinkák! :)
Szeretem az adrenalint. Felér egy levél XXL-es Alíz féle atombombával, ami már csak szülőhazájában legálils. Imádtam, hogy kedvenc unokaöcsém már megint hálás vigyorral vette tudomásul, hogy "oroszlánkirályoztunk" egész este az esküvő alatt: (megragadtam a combjánál fogva és ülő helyzetben kitartottam és forgattam, mint ha körhintában ülne. Kell hozzá egy kis kondi, ami most nem volt meg, pórul is jártam.) Szinte sorsszerű a lelki padlófogás után a fizikai. 1 hét injekciózás után tudom, hogy nincs sérvem: tudom a különbséget. Ettől függetlenül reggel MR vizsgálat, na hálistennek nem vagyok klausztrofóbiás: kifejezetten élvezem feküdni egy Szputnyikban, ami 2315-ben fel fog érni a holdra! :) (szputnyik-nyik-nyik! bocs :)) Minden valószínűség szerint ingeráram és TENS kezelés (idegstimuláció változó frekvenciájú váltóárammal) vár rám vagy 1 hét hévízi kondicionáló (koncentrációs) tábor. Részemről egyikhez sincs kedvem most, felülök a bringára holnap és megnézem mennyit bírok tekerni.
Korán volt a másnap. Egy hirtelen döntés folyományaként Budapesten töltöttem a vasárnapot. Volt egy útitársam is: Tamás. Ő a sógorjelöltem, mintha az ikertestvérem lenne: "szánalmas" álmodozó halak, mint én. Beszédét szív vezérli amiben csak zavart okoz az ésszerűség. Sokáig keresett ő is és ahogy a dolgok állnak társra lelt a hugomban: jót beszélgettünk és (hülye érzés) tudtuk mi zajlik a másikban, így a lényegi kérdések, melyeket fel sem tettünk, intuitív énünkben eldőltek rég. Áááá... Nagyon jó fej! :D
Hónapok teltek el és mégis: szükségem volt egy szelet pizzára egy Westend-es standról. Ezen a pár négyzetméteren megfordultam már négy leányzóval, hol én voltam szerelmes, hol a hölgy, hol mindketten. Vicces volt most EGYEDÜL enni és emlékezni sok szép és kevésbé szép pillanatra. Egy percre eszembe jutott a 2010-es horoszkópom, amiben nincs helye a viszonzott szerelemnek... Jó ötletnek tűnt keresni egy szép helyet, venni egy jó erős kötelet és véget vetni a szenvedéseknek most, hogy végiggondoltam mindent ami fontos volt és ezen a helyen történt. Kerestem egy tükröt és belenéztem. Egy vénember nézett vissza rám, akinek a szeméből teljesen kihúnyt a tűz. :( Minden ember életében kell egy ilyen pont. Egy pont, amikor elhatározod, hogy ennél lejjebb soha nem adod...
Előveszed a telefonod, ami a hét legfontosabb pillanatában hagyott cserben. Küldesz egy SMS-t egy telefonszámra, melyről egy fontos beszélgetést szakított félbe egy halott akkumulátor. Nincs válasz... Hosszú percek telnek el, majd megpróbálsz századszorra forwardolni ugyanezt a hívó saját telefonjára: 99 alkalommal visszapattant az SMS. Sikerült... Visszahív... ...és megváltozik minden. Andris, Alíz ne haragudjatok. Hogy mi történt velem nem mondhattam el, talán megértitek, ha olvassátok az előző bekezdést. Nem mondhattam el, de még mindíg nyilvánvaló: a homlokomra van írva, hogy B-ig jutottam az ABC-ben és képtelen vagyok továbblépni. Magam sem értem az okát... Képtelen voltam ettől szabadulni. Hiába rángatott tiszta erőből pár jóbarát. Nem bírtam kiverni a fejemből, hogy lesz még egy esküvő, ahol ott lesz ő és nem tudom kilométerekről elkerülni. Boldog öleléssel fogom üdvözölni majd exem és a párját, de vele nem tudok majd mit kezdeni...
Rengeteg új értéket kaptam pedig. Egy lecsupaszított lakást, amiből hetek múlva otthon lesz, bármennyire is kompromisszum vékony betonfalak közt élni.
Kaptam egy új háziállatot. Megtanítottak rá, hogyan kell vele bánni: símogatni, szeretni, nevelni, tanulni és általa többé válni. Remélem, hogy egy nap lesz majd annyira fontos az életemben, amennyire szeretném. :) (bocs a tréfáért :)) Jah és nem árt letölteni az ALSA mixert, mert alapból 2%-ra kalibrálja be a hangerőt a hangkártyán. Márti néninek köszönöm életem legfinomabb székelykáposztáját: áh ez nem így nem fair. Soha nem leszek képes viszonozni a kedvességet...
Szetettem volna egy slusszpoént hétvégére. Az egyik kolleganőm szívesen tartott volna velem hazafelé és túl soknak tűnt a véletlen ahhoz, hogy véletlen legyen. Hiába a lehetőség és a kölcsönös vonzalom hétköznaponként, ha a hétvégén nem tudunk szabadulni az általunk erősebbnek vélt szálaktól. Készséggel beismerem, hogy működik a vonzás törvénye és vele együtt a taszításé is: nem hívott és én nem éreztem azt, hogy megkérdezzem tőlé, hogy velem tart-e vagy egy kényelmetlen busszal óhajt hazajönni.
Búcsúzóul megkaptam a kérdést a pofámba, ahogy kell: "Fel akarsz te költözni Pestre egyáltalán???"
Választ is adtam, de mindketten tudjuk, hogy nem adtam igazán. Nem halogathatom tovább a döntést... Késő van. Lefekszem. Ennyit tudok most kinyögni...
:(
update: Véletlenek nincsenek, csak rosszul megadott telefonszámok (bocsi :)) és tönkrement termosztát gombák... :D Van valami roppant vicces abban, hogy fél szemed a hőmérőn és időről időre el kell árasztanod a légteret 40 fokos levegővel, hogy ne főzd meg a motort. Sikerült, hazaértem egyben, a forróság pedig kifejezetten jót tett a derekamnak. :)
