HTML

inno blogja

Az élet szép és kevésbé szép dolgai, melyet nem oszthatok meg senkivel. Ezért hát megosztom mindenkivel!

Friss topikok

Linkblog

a loopok...

2009.12.08. 14:21 :: innocns

Ismét egy jó kérdés, amire sokat kerestem a megfelelő választ. Küzdesz, hogy elérj A-ból B-be. B után egy könnyebb C pont vár és elkerülhetetlenül elérsz az ABC végére, ahonnét nincs tovább. Elfogynak azok a dolgok, amire hatással vagy. Erölködsz, téped, mint floki a lábtörlőt és rájössz, hogy fejlettebben ugyan, de ismét A pontban vagy. Csalódsz, mert vége a belátható útnak és nem akarod végigjárni ugyanazt mégegyszer, csak azért mert perpillanat nem látsz más célt.

Dimenziót kéne váltani, de minden ami alapjául szolgált életednek itt ragadt. Ragaszkodni hozzá pont olyan értelmetlen, mint sutba vágni az egészet. Jó dolog lenne hinni abban, hogy ha itt a felismerés, a loop önmagát szakítja darabokra...

Szólj hozzá!

sepultura - roots, bloody roots II.

2009.12.07. 22:30 :: innocns

"I say we're growing every day
Getting stronger in every way
I'll take you to a place where we shall find our
Roots bloody roots"

Szólj hozzá!

tündermese

2009.12.07. 21:02 :: innocns

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy csodaszép tündér, aki mellé odakeveredett egy tündérfi. A férfiú nem volt túl szép, sem sármos, csak próbálta önmagát adni. A tündér sem volt éppen szent életű: próbálta feldolgozni gyermeki életét. Segitett neki, hogy párja mellett felnőttként nézhetett dolgaira, hiszen a jó szülő megbocsát minden éretlen hibáért. A felnőttek élete azonban korlátokkal teli: nem lehet játszani, az életet élvezni a nap minden percében, egyhangú napok sora vár őszülő fejeikre. A tündér viszont gyerek akart lenni újra és az lett. Élvezni a felelőtlen, kötöttségek nélküli napokat úgy, hogy ne kelljen emlékezni a múltra és felelősséget vállalni a jövőért. A tündérfi megrendült: az értékrend, amit képviselt és amiért párja rajongott semmivé vált. Kiégett kívül és belül. Hetekig tartott, míg rájött: nem az értékrenddel van baj, hanem...

A tündér nem akar felnőni. Talán nem fogta fel, mit jelent. Talán soha nem fogja? :(

Egy szép napon, ami talán soha nem jön el, a tündérfi megkérdi majd: "Megérte?"

Szólj hozzá!

Koncentráció és fáradtság

2009.12.07. 17:46 :: innocns

Valaki megtaníthatna rá, hogyan lehet az ember a kritikus életszakaszának minden percét fókuszálva élni. Zavar, hogy egy pillanatra engedem el magam és azonnal szembesülök saját fájdalmaimmal, amit jelentéktelen dolgok váltanak ki. Hiányzik, hogy a regenerálódás sem ösztönös és emmiatt soha nem tökéletes.

Irigylem azokat, akik társaikkal évekig el tudnak lenni, mint a befőtt és nem is vágynak másra, mint együtt kipihenni a hétköznap fáradalmait.

Néha hiányzik... De leginkább az élet sója hiányzik...

 

Szólj hozzá!

sepultura - roots, bloody roots I.

2009.12.07. 16:57 :: innocns

Örök klasszikus.

"I believe in our fate
We don't need to fake
It's all we wanna be
Watch me freak"

Szólj hozzá!

taste of life

2009.12.06. 18:32 :: innocns

Kényes kérdés.

Tágul az ingerküszöb és az izlés, ami ellen élő ember semmit nem tehet. Nem is kell, csak tudatosítani gyermekeinkben, hogy a világ nagykorú és dolgait érteni nem iskolafeladat.

Az ősember nagyjából akkor, amikor elvált a majmok tiszteletreméltó családjától, rájött, hogy a kitört tuskó vékonyabbik fele éppen a kezébe illik. Ha ügyesen bunkózott vele, nem volt gondja sem az étellel, sem az asszonnyal. Az ember nem ütött, ha nem volt oka rá és az asszony nyugton maradt, ha nem kért a bunkóból... Ez az egyszerű feltételrendszer meghatározta az életüket, boldogok és kiegyensúlyozottak voltak.

A gondok ott kezdődtek, amikor a tűzbe fűszernövény is esett és a tegnapi csülök már nyomába sem ért a mai kosztnak. Napról napra jobbá és kifinomultabbá vált a recept, egyúttal az ősember függőjévé a fűszereknek. Majd az asszony elérte a korlátokat: a természet több ízt a húsba csempészni nem tudott, a barlang ura pedig kénytelen volt ugyanazt a húst enni egy idő után. A vágy megszületett, amit nem lett kielégítve, a bunkó pedig elindult a maga útján...

Teltek az évszázadok, az ősemberből férfi lett, az asszonyból pedig nő. Ma egyikuk sem vadászik és főz, mindőssze választ. Komplett kiérlelt ízeket és értékrendeket. El kell jönnie az időnek, amikor rájön végre valahára az ember, hogy a komplexitás áttételesen igényt és konfliktusokat szül, melyben az egyetlen megoldás visszatérni az alapokhoz.

Egyszerű matematika: ha megkapod mindenből a legextrábbat, akkor később jelentősen jobbat kell majd mutatni, hogy az igény megfelően ki legyen elégítve. Viszont ha a fűszermentes húsra csak egy csipet sót szórunk, az önmagában jelent akkora lépést, mint más, rengeteg energiát és erőforrást igénylő extra fűszerkeverék kifejlesztése.

Sajnos a dolog még összetettebb ennél... Az alapok íze a legfinomabb... Egyrészt a fűszer mindig dominál, így a hús természetes íze tovatűnik: észrevehetetlenné téve a nyelv számára kifinomultságát. A fűszer megöli az érzéket az apró, de összetett dolgok észlelését. Szerencsére az ember emlékszik és regeneráciora képes. Csak hinni kell benne...

Lehet, hogy az fűszermentes hús a legfinomabb dolog a világon, ha ki vannak hegyezve rá az érzékeid?

Lehet, hogy a fűszer csupán arra való, hogy kontrasztnak használd hébe-hóba?

Lehet, hogy az ember egyszerűen NEM AKAR MEGGYÓGYULNI, mert NEM ÉRZI MAGÁT BETEGNEK?

Ami engem illet: "Hinni akarok!"

2 komment

Szolgálati közlemény

2009.12.06. 17:44 :: innocns

Az "Alvó Menyét" hadműveleti terv ezennel életbe lépett :)

1 komment

kiteljesedés

2009.12.06. 16:56 :: innocns

Nincs több kérdés, csak válaszok és kemény döntések.

Mint ahogy útelágazás sem fog többé eltéríteni attol, amit valójában akarok. Ezúttal enyém az elsőbbseg és álljon be a sorba az, aki keresztezi az utam. Lehet még rajta finomítani, viszont az iránytól sem kétség, sem gyengeség el nem tántoríthat.

Vannak dolgok az életben, amibe bele sem kellett volna kezdeni: időpocsékolás volt rosszul felmérni a helyzetet és nem túl tisztességesen kiszállni belőle. Vannak olyanok is, amikért érdemes volt áldozatokat hozni, ha nem is lett belőlük elvárt eredmény, az tapasztalat és az emlékek miatt megérte velük foglalkozni.

Viszont...

Minden ember életében van egyetlen olyan dolog, amiért érdemes küzdeni egy életen át. Egy olyan, ami minden órában foglalkoztat, ha rá gondolsz elszorul a szíved, vagy örülsz, ha éppen közelebb kerülsz a megvalósításához egy leheletnyivel. Nehéz felismerni az ilyen célokat... A megvalósítás már "csak" egy apró lépés, mely felett nincs hatalma kilómétereknek, anyagiaknak és éveknek... Azáltal, hogy életed a CÉL elérésének szenteled, boldog vagy, attól a perctől hogy a DÖNTÉS megszületett.

Kicsit olyan az érzés, mintha "Franz Kafka: Az Átváltozás" című könyvében a főszereplő életét kezdeném retrográd megélni...

Szólj hozzá!

Bevásárlás

2009.12.04. 22:39 :: innocns

Sétálgatok egy szupermarketben, ahol egyszer csak egy kisebb tömegre lettem figyelmes. Egy bácsika tartotta fenn a sort a tojásos pultnal, ahol meglepően olcsó volt a tizes csomag. Többen csak felkaptak egy dobozal, és mire a pénztárhoz értek kifolyt a tartalmuk... A bácsi nyomta a szöveget rendületlenul, most éppen nekem:

- Hát nem figyelnek az öregre... Meg kell mozgatni az összes tojást a dobozban, és ha mozognak, akkor az aljuk sincs megrepedve...

- Köszönöm szépen, ezt a trükkot még nem ismertem!

- Ah, öreg motoros vagyok én már, kétszer nősültem... Mindkétszer ugyanazt a nőt vettem el!

- ...csak közben megmozgatta a tojásait :D

1 komment

zöldségleves

2009.12.04. 18:26 :: innocns

Nekem mindíg többet jelentett, mint néhány szem aprított zöldséget, húst sós vízben kifőzve. A leves volt maga az élet, soha nem voltam annyira beteg, hogy ne jöjjön meg rá a gusztusom. Imádom enni és készíteni, mert soha nincs kétszer ugyanolyan íze.

Sokszor álmodtam arról, hogy nyitok egy éttermet Zalaegerszegen. Sok helyi, frissen főtt étel mellett ott lenne az étlapon a nedű is: felmelegíthetne sok fázósan betérő vendéget. Álmodni jó... Egy szép nap tán megvalósíthatom legtöbbjét, de ha nem is lesz éttermem, ezt magamnak és másoknak szívesen készítem.

 

Szólj hozzá!

advent

2009.12.04. 12:11 :: innocns

Fura érzés...

Jingle bells, kiskarácsony, kínai zenélő fényfüzérek és összetört szívek. :)

Nem csak magamról beszélek, a szinglik éve van idén. A karácsonyi vásár forgatagában két párocskát is volt szerencsém látni, akik kibékülni jöttek nyilvános helyre és távoztak még nagyobb fájdalommal a szívükben ki-ki a maga útján. Magas a léc mindenkinél és kockáztatni senki nem mer. Boldogságra vágyik, de messzire menekül, ha kopogtat az ajtón és nem érzi azonnal...

Meg kell élni, ki kell várni mikor jön el az időnk. Meg kell tenni mindent mit ész és szív kíván, de túl is kell élni, ha szavuk süket fülekre talál.

Szólj hozzá!

célegyenes...

2009.12.03. 15:28 :: innocns

Az életed egyik vége a multban, a másik a távoli jövőben, így hát a jelenedben sok félbehagyott dolog örök késésre van kárhoztatva.

- "Most nem kezdek bele, mert fáradt vagyok'"

- "Inkább kihajítom, mert a keserű multra emlékeztet"

- "Jé van nagyszoba is a lakásban?"

Most esett le, hogy az elmaradt dolgok befejezése, az elvarratlan szálak letisztázása a jövőt is jelentheti. Lezárva mindent, ami fáj.

Fura dolog a céltudatosság. Elvakulttá és süketté tesz, nem látsz mást, csak a célt. Rengeteg fontos dolog mellett rohansz el ugy, hogy észre sem veszed.

Szólj hozzá!

Új célok

2009.12.03. 15:12 :: innocns

A belátás nehéz.

Sokkal több idő az élet, hogy minden percét egy dologra összpontositsd. Ha nem sikerül, mert nem csak rajtad múlik, akkor ismét egyedül maradsz, kezedben haszontalannak tűnő temérdek idővel. Kellenek az új célok, viszont...

Felépítesz valamit de összedől, mert a cél tovatűnik és nem vagy rá hatással. Beleadsz apait-anyait, hogy stabil legyen, de arra nem lehet felkészíteni, hogy egy nagy kéz lenyúl az égből és kitépi alapostól az egészet.

Nem vagyok csalódott... Ha megvan a technika, akkor már csak egy kis lelkesedés és jó szerencse kell ahhoz, hogy felépüljön az élet egy elérhető célért.

A keresésnek egyelőre vége, várom a párom :)

Szólj hozzá!

zen létforma...

2009.12.02. 21:33 :: innocns

A zen nem egzakt tudomány. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem az. Soha nem olvastam utána, soha nem képeztem magam mesterévé, egyszerűen csak jön, a legváratlanabb pillanatokban. Talán nem is zen az, amit érzek, hanem mindössze egyensúlyt és indokolatlan nyugalmat.

Tévedtem. Kritikus pillanatokban. Nem lehet vállat vonni és továbbmenni, ha valaki sarkallatos kérdésre nyilt választ vár... Vigasztal a tudat, hogy zennel a lelkedben képtelen vagy bántani másokat és nem önmagad adni.

Új értékeket kaptam és nagyon remélem, hogy néhány napon belül sikerrel kamatoztathatom. Veszélyes üzem, de nálam bevált: kimondani minden parát, a legtitkosabb gondolatokat, meztelenre vetkőzni lélekben. Bízni abban, hogy a társ gyógyít és nem kihasznál. Kapsz, adsz... Megköszönöd, megköszöni... Nincs hála, nincs ajándék, nincs önzés, a határokat pedig együtt húzhatjátok meg. Ha a dolog nem működik, akkor azonnal abba kell hagyni és új, vállalhatóbb határokat keresni.

Tanulni... Percről percre többet tudni magadról, és a másikról. Figyelni, hallgatni és új, eddig észre sem vett értékeket találni. Fejleszteni, kiélezni minden érzéket és egyre kisebb, alig észrevehető gesztusokat tenni. Felfedezni a másikban a jót és a szépet, hangsúlyozni, kiemelni de nem leragadni egy ponton. Javítgatni, elfogadni és szeretni a saját és a másik hibáit. Kérni és teljesíteni a másik kérését. Feltőlteni és feltöltődni.

Ennyi elég is elsőre.

Itt és most nem volt következő lépés és soha nem is lesz.

Ellenben szívesen segítenék valakinek általa, nem törődve térrel és idővel.

 

Szólj hozzá!

A kamuzástól 2.0

2009.12.01. 21:33 :: innocns

Ismersz? Tudod milyen vagyok. Bárkivel megetetek bármit, ha belül ott a zen nyugalom. De amint kizökkentenek a szférámból összefüggéstelen leszek, vagy szótlan. Tehát kamuzom. Kénytelen leszek skillesebb lenni... :)

Szólj hozzá!

A kamuzásról

2009.12.01. 18:49 :: innocns

Beszél a száj és cselekszik a test. Nem ugyanazt.

Egy nagyon régi kapcsolatomban jártam így egy lánnyal. Igen, lány volt és nem nő, mert egy nő vigyáz a látszatra. Az ölembe ült és az időjárásról beszélt. Megérintetted, és éktelen rikácsolásba kezdett.

Az érzékei voltak túlpörgetve, vagy csak lelkibeteg?

Nem tudom...

Szerencsére csak egy lány volt és nem nő.

Szólj hozzá!

jövőpék

2009.12.01. 10:50 :: innocns

Kiváncsi vagyok nagyon, hogy milyen kenyeret süt nekem. Lesznek benne ismerős ízek, vagy teljesen új lisztből lesz sütve?

Nem tudom.

Izgatottan várom!

3 komment

elröppentek a baglyok

2009.12.01. 07:05 :: innocns

\o/

Technikai kérdés volt csupán, adtam és kaptam. Az utam nem ért véget. Most kezdődik igazán!

1 komment

Véletlenek...

2009.11.30. 15:33 :: innocns

...nincsenek.

Olyan dolgok kerülnek most tesztelésre, amiben soha nem voltam jó. Türelem, tolarencia, udvariasság és...

...érzelmek.

Stopper indul.

Szólj hozzá!

elvárások

2009.11.30. 12:15 :: innocns

Az ember jogos igénye, hogy ha ad, akkor vár érte dolgokat cserébe. Adni jó és sajnos láttam embereket, akik soha nem vártak ellenszolgáltatást. Kiégett, megkeseredett élet az övék, mely nem kompenzálható azzal, hogy még többet pakolnak a mérleg egyik serpenyőjébe. Örömeik csak röpke pillanatig tartanak, mely fel nem érhet azzal ha ellensúlynak egy tollpihe hull alá. Sajnos van az a szint, ahol már észre sem veszik, hogy valaki más azon munkálkodik, hogy meglegyen az egyensuly: a segítő kéz soha nem érzi a nagyságrendet.

Érezni kell a határt, hogy meddig adhatsz büntetlenül.

Kellenek az elvárások és (bár nem illendő) néha forszolni kell, hogy kapj.

1 komment

lélekdaráló

2009.11.30. 10:20 :: innocns

Eljutottam arra a pontra, ahol már nagyon kevesen értenek...

Lehet, hogy az élet egyszerüsége mellett a háttérben egy szövevényes háló bújik meg, amit jobb, ha meg sem próbálunk felfogni? Kell a szélcsend, kell, hogy ne tegyen próbára az élet napi 24 órában és...

...kell idő és pár szüksegszerü mozzanat, ami lezár dolgokat.

Masrészről kellenek a kihívások. Muszáj, hogy ne térjen vissza az 5 évvel ezelötti énem. Szeretném azt hinni, hogy a keljfeljancsi hátsójában egy növekvő fajsúlyú anyag van. Idővel szeretném, hogy kisebb legyen a súly térfogata, mert most rengeteget helyet foglal, viszont egyelőre megelégednék egy olyannal, amit a meg sem rezzentenek a mindennapi élet szellői.

A daráló elindult és nem találom a kapcsolóját. Én indítottam el, mert szükségem volt rá. Elkapott egy kisebb szeletet az életemből, amit szívesebben akartam élettelen, homogén húsként látni. De az élet kerek egész és a daráló pedig magába ránt. Megállítani nehéz, mert kellenek az alapértékek.

Minden idegszálam arra figyel, hogy mikor elég. Kezemben a kő, mely ha kell a darálót darabokra töri. Erő kell ahhoz, hogy a gépbe dobjam és reflex, hogy elugorjak ha robban a fém.

 

1 komment

törlés

2009.11.29. 20:56 :: innocns

Volt úgy, hogy egy meggondolatlan dolgot szerettél volna meg nem történtté tenni? Még akkor is, ha jelentéktelen? Egy kevésbé fontos és személyes postot két kattintás kitörölni, de attol még az érzés ott van, bármennyire is nem oda illő.

A vágyak nem irányíthatók. Vannak vagy nincsenek.

Egy dolgot lehet velük csinálni: elfogadni.

"Manapság divatos dolog szinglinek lenni... Nem értem miért'"

1 komment

ujratervezés...

2009.11.28. 00:34 :: innocns

Az élmény formál.

Célokat és igényeket. Megbánni semmit nem kell, csak tanulni a tapasztalatokból. Kell a távolság a multtól, hogy megszáradjon a tinta az élet könyvében, mielőtt lapoznánk. Új lap íródott tele és várja a gyógyító időt... Percei vannak, mert a történet folytatódik tovább, a cselekmény nem tűr üres fejezeteket.

Semmi nem biztos...

...csak a múlt.

Vajon okos dolog-e apro lyukú hálóval kifogni a tengerből az összes sellőt és visszadobni a tengerbe a méreten aluliakat és a retardáltakat? Avagy türelmesen, a legjobb csalit felkínálva kifogni a dominá(ns)t? Okos dolog a minőséget mennyiségre cserélni?

Eddig a minőségre adtam. Mától adok egy hetet a halásznak, hátha csak a csali nem volt a legjobb eddig...

Szólj hozzá!

Húsz perc summázata

2009.11.27. 20:11 :: innocns

-  2 perc remény

-  5 perc bólogatás

-  10 perc faarc (a bólogatás gépies)

-  2 perc 55 masodperc alvás

-  5 másodperc búcsúzás

 

25 év eltelt a születése óta, de tizet nyugodtan letagadhat.

Nővérke, kérem a következőt!

 

1 komment

free your mind

2009.11.26. 22:32 :: innocns

...nagyon kell most! :D

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása