Ismét egy jó kérdés, amire sokat kerestem a megfelelő választ. Küzdesz, hogy elérj A-ból B-be. B után egy könnyebb C pont vár és elkerülhetetlenül elérsz az ABC végére, ahonnét nincs tovább. Elfogynak azok a dolgok, amire hatással vagy. Erölködsz, téped, mint floki a lábtörlőt és rájössz, hogy fejlettebben ugyan, de ismét A pontban vagy. Csalódsz, mert vége a belátható útnak és nem akarod végigjárni ugyanazt mégegyszer, csak azért mert perpillanat nem látsz más célt.
Dimenziót kéne váltani, de minden ami alapjául szolgált életednek itt ragadt. Ragaszkodni hozzá pont olyan értelmetlen, mint sutba vágni az egészet. Jó dolog lenne hinni abban, hogy ha itt a felismerés, a loop önmagát szakítja darabokra...
