Későn érő típusú kollegám tanácsai (41 évesen házasodott):
"A szakítás egy jó alkalom arra, hogy lemondd a közös szilvesztert..."
"Ha melletted fekszik a világ legjobb nője bikiniben 1 hónappal a szakítás után, ne is számíts arra, hogy nem az exedre fogsz gondolni..."
"Ha valaki fontos volt számodra, és szeretted, akkor teljesen mindegy, hogy lekurvázod, vagy sem... Nem fog könnyebben menni a szakítás..."
...megfontolandó
Barát: "Mi a jobb, az ha összejön, vagy az ha nem"
Én: "Teljesen mindegy, ha más jár az eszemben!"
Barát: "Akkor meg mit veszíthetsz?"
En: "Leginkabb azt, hogy az ott nem folytatodik majd tovább"
Barát: "Miért, a csoda folytatódik?"
(bazmeg)
Ezt rakja össze valaki...
Kezd összeállni az életed, próbálkozol minden nap egy kis plusszal növelni egód és türelmed, de mégsem vagy képes meglátni mindenben a jót. A csoda nem a tiéd, megújult és (nehéz beismerni, de) túllépett rajtad. Nem hiszed el, hogy valakinek ez gyorsabban megy, versenynek fogod fel és zavar, hogy két ember közös akarata tízszer többet ér egynél.
Félsz, hogy ez fog az eszedben járni, ha eljön a Te időd. Rettegsz tőle, hogy a csoda teljesíthetetlen, űberelhetetlen hatalom. Nem akarod, hogy megfakuljon, viszont ez maradt számodra, mint egyetlen értelmesnek hitt gondolat...
Keresed az egyensúlyt ego és a határtalan jóindulat közt.
Nehéz...
...de sokkal nehezebb lenne a szőnyeg alá söpörni az egészet!
Hallo?
Lehet, hogy nem vettek észre? Lehet, hogy nem integettél elég nagyot és észrevehetőt?
Hát jelzünk mégegyszer... Markánsabbat... Kikerülhetetlent...
Felkelsz, bemész, dolgozol, csüggedsz, sápadsz, észreveszik, hazaküldenek, kinyújtod a kezed, megtalalod, jelzel és vársz...
Türelmesen, ha lehet...
...mondom türelmesen!
Kimondasz egy szót, követi a másik és mint minden mondat egy-egy aprósággal többet ad az előzőnél, halad ugyanabba az irányba, mint minden hétköznap amikor a profi hallgatóság közbeszól: "...de én rád vagyok kiváncsi!"
...
Tisztában vagy önmagaddal, minden értékeddel és mégsem azzal foglalkozol, egészen addig, amig eléd nem raknak egy törhetetlen tükröt, ami azonnal megmutatja, hogy a gondolataid NEM TE IRÁNYÍTOD!
Adsz és kapsz... Eltelik egy kis idő, majd rájössz, hogy mennyivel jobb dolog, ha többet adsz és többet kapsz... Aztán odaadsz mindent és megkapsz mindent...
Utána jönnek a bajok. Nincs mit adnod, de kimondatlanul ott az igény és ahogy egyre tisztul a kép, nyilvánvaló, hogy amit kapsz korántsem minden, csak te látod annak.
Kéne egy kis ego...
Keveset adni, majd várni, hogy kérjék a többit... Morzsákat hullatni, tartalékolni és a háttérben új kenyeret sütni...
u.i.: "Mondd Pistám, nincs neked ELÉG BAJOD?"
Hívod őket, jönnek, hallgatnak, kérdeznek, segítenek, puhatolnak és ha kéred brutálisan őszinték. Talán még ma nem hiszed egy szavukat sem, de igazuk van. Ha köntörfalaznának nem vennéd őket komolyan. Hallgatod őket, és újabb puzzle darabkák kerülnek a helyükre. Ha nincs is mindegyik a helyén, azért a körvonalak tiszták.
Köszönöm Nektek!
U.i.: Ugye nem füveztek a kelletténél többet Müfü? :S
Fogtam magam és elővettem néhány régi emléket, közös zenét mely talán nem véletlenül szólalt meg intim pillanatainkban... Fájt, de kibírtam. Erősödni szeretnék, újrakezdeni és jó érzésekkel emlékezni. Örömet adni és kapni...
Fura dolog ez: mióta napjaimat munkámra fókuszálva töltöm, a főnököm örömmel nézi, hogy nincs szükség rá. Majd' minden nap vétettem apró hibákat, de tegnap óta semmi...
Tisztelt Kockatársadalom, éretlenek gyülekezete!
Amint kiderült munkahelyemen (igyekeztem nem nagy dobra verni), hogy újfent a szinglik kenyerét eszem, hozzám csapódott pár évek óta senyvedő sorstárs. Nehezen felépített, labilis élet az övék, tartós immunitással felvértezve az ellenkező nem iránt.
- "...inkább csalt volna meg az a céda, akkor haragudhatnál rá és lenne kit szidni, ha fáj..."
- "először a jobb csuklód kezd majd kattogni... aztán a bal..."
- "csak az első 3 hónap a nehéz..."
- "rájóssz, hogy szexért fizetni olcsobb, mint barátnőt tartani"
Kedves barátaim, köszönöm a görbe tükröt. Ugye nem baj, ha holnap már nem tartozom közétek?
Erő és ész mit sem ér, ha dobban a szív és azonnal nyíló sebből és földre hullik vörös életem... Vénán a kötés nem tarthat örökké, olykor lazítani kell, hogy kapjon vért a test. A csoda még tart: türelemmel, megértéssel és határozott nyugalommal kezeli függőségem, okosan, de egyre kevesebbet adva... A szót ki sem mondom (segits!), s száz kar nyúl felém. Barátok, kik szemmel tartanak távolból, értik, érzik bánatom. Bekötöznek, lázam mérik, csillapitják fájdalmaim...
Vekker csörren és vár a másnap, új csodák arénája. Gyenge a szívem, de a küzdelem az enyém...
Szerelmes, féltékeny, szánalmas, érzékeny, türelmes, türelmetlen, magabiztos, nyitott, boldog, gyermeteg, begubózott, erős, határozott, céltudatos, értékes, adaptiv ember vagyok. Az életem, múltam, jelenem, jövőm most nyer értelmet. Megszakadt a csoda, mely minden sejtem mozgatta, boldoggá, kielégültté tette. Cserébe annyit kért, hogy néha megköszond, simogasd és melegítsd, ha átfagytak lábai...
Földre zuhantam, majd talpra ugrottam ijedtemben. Soha nem éltem át ilyet, ezért nem tudtam mekkora a baj. Így hát térdre rogytam újra meg újra... Ma még megtehetem, de holnap már tudnom kell a nyilvánvalót: a világ összes csodája legyőzheti az egyet.
Évek múltak, de az érzés újra feltámadt: ki kell írnom magamból ami bánt.
Életem fordulópontja jött el ismét, a párom úgy döntött, hogy más utakat jár ezután...
Az érzés leírhatatlan. Távkapcsolat volt, hosszú évek együtt töltött szabadideje, melynek minden perce emlékezetes és kimondhatatlanul gyönyörű. A szerelem mitsem változott Nála s nálam, de az utunk távolodik, és...
(gombóc a torokban)
...már nem halljuk egymás hangját. Párszor megtörtént, hogy visszafordultunk. Ő is, én is egészen az útelágazásig rohantunk. Vártunk, éltünk, szerettünk... Aztán ismét elindultunk, ki-ki a sajátján.
Kiáltok, visszakiált, megigéri, hogy mindig figyelni fogja a hangom, de nem fordul vissza...
...és ez igy helyes.
Köszönöm!
...elcsépelt ugyan, de kikívankozik belőlem a következő post. A világ változik körülöttünk, a tehetősebbje/intelligensebbje már régen meggyőződött arról, hogy ha azonnal nem áll neki egyensúlyba kerülni sajat környezetével, akkor nagyon rövid idő alatt a környezet lesz az, aki véget vet a mókának. A Föld lakossága exponenciálisan használja ki az általa nyújtott előnyöket amire nem lehet más válasz, mint hogy a bolygó is hasonlóképp hívja fel a figyelmet arra, hogy nem bírja őket követni... Egyetlen esély az azonnali és teljes szemléletváltás.
A "fenntarthatóság" üres frázis addig, amíg a világ szegényebbik harmada most kezdi megtapasztalni, hogy milyen érzés modern világban élni. Napjaik, hónapjaik lesznek arra, hogy megértsék azt, amihez Europának és Amerikának évtizedeket adott a sors: a Föld erőforrásai végesek és az utolsó csepp kőolajnak nem lesz ára: aki kitermelte, megtartja szépen magának. Innét nézve a dolgokat elkerülhetetlen a globális környezeti és ezáltal a gazdasági katasztrófa.
Van azonban egy kis állam, amit Abszurdisztánnak hívnak. Ebben az államban az emberek évszázadok óra megrekedtek egy szinten: képtelenek felelős döntéseket hozni és vállalni az ezzel járó felelősséget, ellenben élen járnak az általuk kiművelt embereket ősember módjára földbe bunkózásával csak azért, mert minden ami változást hoz az rossz, hiszen áldozatokkal jár. Senki nem bízik senkiben, az élet, a vélemény és a szavazati jog eladó. A rendszer tökéletesen műkodik, többszörösen túlbiztosított, ezért Abszurdisztán lakói lesznek az utolsók akik észreveszik, hogy nem az óriásplakátok árnyékában található a leghatékonyabb ultraibolya sugárzás elleni védőzóna.
Az idosebbek emlekezhetnek a regi idokre, (nem feltetlenul az atkosra) hogy akkoriban hogyan epultek a hazak. Akinek nem volt penze mesterembereket fogadni, osszetulkolte a csalad aprajat-nagyjat, es amit felertek esszel, tehetseggel es szorgalommal megoldottak maguk. Persze ilyenkor "teljesen veletlenul" ki szokott derulni, hogy a nagybacsi vizvezetekszerelo, a szomszed meg komuves.... A haz asszonya fogta magat es nagy konderral fozott mindenkinek ebedet, es ennyi volt az osszes munka koltsege. Persze a dolog kolcsonos, akinek segitettek, az kotelessegenek erezte visszasegiteni legalabb annyit mindenkinel. A lenyeg: a haz villamgyorsan elkeszult, es a koltsegek sem szoktek az egekig. Mostanaban valami hasonloban van reszem. Az oseim vettek egy hazat, amin van sok tennivalo... Megjelent a csipet csapat es lam egy nap alatt kitisztult az elhanyagolt hatso udvar, lekerult a hazol a cserep es a tetolecek... Egyedul, az embernek ez 1-2 heti munka, accsal/takaritoval megcsinaltatva pedig majd' szazezet magyar forint. Van akinek ez nem penz, de ha azt szamoljuk, hogy minden nap ennyibe kerul, es a "projekt" 2 hetig tart, haaaat... :D Az a resze mar nem is kerdes, hogy egy oraberes zulager mennyire motivaltan tamassza a lapatnyelet, osszehasonlitva akarkivel, aki faradtan, de boldogan veszi tudomasul, hogy aznap ismet sokat haladt elore...
