Évek múltak, de az érzés újra feltámadt: ki kell írnom magamból ami bánt.
Életem fordulópontja jött el ismét, a párom úgy döntött, hogy más utakat jár ezután...
Az érzés leírhatatlan. Távkapcsolat volt, hosszú évek együtt töltött szabadideje, melynek minden perce emlékezetes és kimondhatatlanul gyönyörű. A szerelem mitsem változott Nála s nálam, de az utunk távolodik, és...
(gombóc a torokban)
...már nem halljuk egymás hangját. Párszor megtörtént, hogy visszafordultunk. Ő is, én is egészen az útelágazásig rohantunk. Vártunk, éltünk, szerettünk... Aztán ismét elindultunk, ki-ki a sajátján.
Kiáltok, visszakiált, megigéri, hogy mindig figyelni fogja a hangom, de nem fordul vissza...
...és ez igy helyes.
Köszönöm!
