Erő és ész mit sem ér, ha dobban a szív és azonnal nyíló sebből és földre hullik vörös életem... Vénán a kötés nem tarthat örökké, olykor lazítani kell, hogy kapjon vért a test. A csoda még tart: türelemmel, megértéssel és határozott nyugalommal kezeli függőségem, okosan, de egyre kevesebbet adva... A szót ki sem mondom (segits!), s száz kar nyúl felém. Barátok, kik szemmel tartanak távolból, értik, érzik bánatom. Bekötöznek, lázam mérik, csillapitják fájdalmaim...
Vekker csörren és vár a másnap, új csodák arénája. Gyenge a szívem, de a küzdelem az enyém...
