Ezt rakja össze valaki...
Kezd összeállni az életed, próbálkozol minden nap egy kis plusszal növelni egód és türelmed, de mégsem vagy képes meglátni mindenben a jót. A csoda nem a tiéd, megújult és (nehéz beismerni, de) túllépett rajtad. Nem hiszed el, hogy valakinek ez gyorsabban megy, versenynek fogod fel és zavar, hogy két ember közös akarata tízszer többet ér egynél.
Félsz, hogy ez fog az eszedben járni, ha eljön a Te időd. Rettegsz tőle, hogy a csoda teljesíthetetlen, űberelhetetlen hatalom. Nem akarod, hogy megfakuljon, viszont ez maradt számodra, mint egyetlen értelmesnek hitt gondolat...
Keresed az egyensúlyt ego és a határtalan jóindulat közt.
Nehéz...
...de sokkal nehezebb lenne a szőnyeg alá söpörni az egészet!
