Az ember jogos igénye, hogy ha ad, akkor vár érte dolgokat cserébe. Adni jó és sajnos láttam embereket, akik soha nem vártak ellenszolgáltatást. Kiégett, megkeseredett élet az övék, mely nem kompenzálható azzal, hogy még többet pakolnak a mérleg egyik serpenyőjébe. Örömeik csak röpke pillanatig tartanak, mely fel nem érhet azzal ha ellensúlynak egy tollpihe hull alá. Sajnos van az a szint, ahol már észre sem veszik, hogy valaki más azon munkálkodik, hogy meglegyen az egyensuly: a segítő kéz soha nem érzi a nagyságrendet.

Érezni kell a határt, hogy meddig adhatsz büntetlenül.

Kellenek az elvárások és (bár nem illendő) néha forszolni kell, hogy kapj.