Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy csodaszép tündér, aki mellé odakeveredett egy tündérfi. A férfiú nem volt túl szép, sem sármos, csak próbálta önmagát adni. A tündér sem volt éppen szent életű: próbálta feldolgozni gyermeki életét. Segitett neki, hogy párja mellett felnőttként nézhetett dolgaira, hiszen a jó szülő megbocsát minden éretlen hibáért. A felnőttek élete azonban korlátokkal teli: nem lehet játszani, az életet élvezni a nap minden percében, egyhangú napok sora vár őszülő fejeikre. A tündér viszont gyerek akart lenni újra és az lett. Élvezni a felelőtlen, kötöttségek nélküli napokat úgy, hogy ne kelljen emlékezni a múltra és felelősséget vállalni a jövőért. A tündérfi megrendült: az értékrend, amit képviselt és amiért párja rajongott semmivé vált. Kiégett kívül és belül. Hetekig tartott, míg rájött: nem az értékrenddel van baj, hanem...
A tündér nem akar felnőni. Talán nem fogta fel, mit jelent. Talán soha nem fogja? :(
Egy szép napon, ami talán soha nem jön el, a tündérfi megkérdi majd: "Megérte?"
