Nekem mindíg többet jelentett, mint néhány szem aprított zöldséget, húst sós vízben kifőzve. A leves volt maga az élet, soha nem voltam annyira beteg, hogy ne jöjjön meg rá a gusztusom. Imádom enni és készíteni, mert soha nincs kétszer ugyanolyan íze.
Sokszor álmodtam arról, hogy nyitok egy éttermet Zalaegerszegen. Sok helyi, frissen főtt étel mellett ott lenne az étlapon a nedű is: felmelegíthetne sok fázósan betérő vendéget. Álmodni jó... Egy szép nap tán megvalósíthatom legtöbbjét, de ha nem is lesz éttermem, ezt magamnak és másoknak szívesen készítem.
