Nincs több kérdés, csak válaszok és kemény döntések.
Mint ahogy útelágazás sem fog többé eltéríteni attol, amit valójában akarok. Ezúttal enyém az elsőbbseg és álljon be a sorba az, aki keresztezi az utam. Lehet még rajta finomítani, viszont az iránytól sem kétség, sem gyengeség el nem tántoríthat.
Vannak dolgok az életben, amibe bele sem kellett volna kezdeni: időpocsékolás volt rosszul felmérni a helyzetet és nem túl tisztességesen kiszállni belőle. Vannak olyanok is, amikért érdemes volt áldozatokat hozni, ha nem is lett belőlük elvárt eredmény, az tapasztalat és az emlékek miatt megérte velük foglalkozni.
Viszont...
Minden ember életében van egyetlen olyan dolog, amiért érdemes küzdeni egy életen át. Egy olyan, ami minden órában foglalkoztat, ha rá gondolsz elszorul a szíved, vagy örülsz, ha éppen közelebb kerülsz a megvalósításához egy leheletnyivel. Nehéz felismerni az ilyen célokat... A megvalósítás már "csak" egy apró lépés, mely felett nincs hatalma kilómétereknek, anyagiaknak és éveknek... Azáltal, hogy életed a CÉL elérésének szenteled, boldog vagy, attól a perctől hogy a DÖNTÉS megszületett.
Kicsit olyan az érzés, mintha "Franz Kafka: Az Átváltozás" című könyvében a főszereplő életét kezdeném retrográd megélni...
