Eljutottam arra a pontra, ahol már nagyon kevesen értenek...
Lehet, hogy az élet egyszerüsége mellett a háttérben egy szövevényes háló bújik meg, amit jobb, ha meg sem próbálunk felfogni? Kell a szélcsend, kell, hogy ne tegyen próbára az élet napi 24 órában és...
...kell idő és pár szüksegszerü mozzanat, ami lezár dolgokat.
Masrészről kellenek a kihívások. Muszáj, hogy ne térjen vissza az 5 évvel ezelötti énem. Szeretném azt hinni, hogy a keljfeljancsi hátsójában egy növekvő fajsúlyú anyag van. Idővel szeretném, hogy kisebb legyen a súly térfogata, mert most rengeteget helyet foglal, viszont egyelőre megelégednék egy olyannal, amit a meg sem rezzentenek a mindennapi élet szellői.
A daráló elindult és nem találom a kapcsolóját. Én indítottam el, mert szükségem volt rá. Elkapott egy kisebb szeletet az életemből, amit szívesebben akartam élettelen, homogén húsként látni. De az élet kerek egész és a daráló pedig magába ránt. Megállítani nehéz, mert kellenek az alapértékek.
Minden idegszálam arra figyel, hogy mikor elég. Kezemben a kő, mely ha kell a darálót darabokra töri. Erő kell ahhoz, hogy a gépbe dobjam és reflex, hogy elugorjak ha robban a fém.
