Ez az életnek nevezett izé nagyon vicces dolgokat tud produkálni. Kimész a konyhába, felbontasz egy üveg sört, leülsz az élet TV-je elé és igyekszel higgadtan szemlélni a gyorsan változó cselekményt. Egyszer horrorfilm, később vígjáték megy és a főszereplőkben soha nem látott értékeket csillant meg a forgatókönyv. Eddig mindíg az volt, hogy bele akartam mászni a készülékbe, arra bíztatni a rendezőt, hogy ugyan árulja már el, hogy ki a gyilkos, mert a főhős félórás györtődését két perc alatt átlátom. Várjuk, hogy vége legyen az utolsó reklámnak, a sör is elfogyott a néző nyugalma pedig egyre inkább erőltetett... Felébredtek az ösztönök, a kisördög, amit nehezen kontrollál az ész.
Ha piszkálod a tüzet, akkor az feléled. Régen éreztem már ilyet!
